NándiLilypie Kids Birthday tickers

2010. január 31., vasárnap

Furcsa dolgok,

címmel új rovatot indítok, mely arról lesz hivatott beszámolni, hogy Borsi miként gondolja újra, alapvető tárgyak elhelyezését, használatát. Mai alkotása biztosan nem marad folytatás nélkül...
Íme:

A konyhaszekrényben pakolászott, amikor észrevette, hogy apa észrevétlenül próbál beosonni pisilni. Azonnal megérkezett, a keze ügyében lévő kisfazékkal, és máris eszébe jutott ez a jó ötlet!

2010. január 29., péntek

A héten történt

Megkaptam a 24 órás vérnyomásmérőt. Nulla türelemmel viseltem az iciripiciri kellemetlenséget amivel járt. éjszakára le is vettem, így aztán a drnő azt találta mondani, hogy adtunk a kakának egy pofont. Most mérhetem 2 hétig éjszaka és hajnalban a vérnyomásomat meg mindig ha eszembe jut, és aztán a kis naplóval a hónom alatt, hajnali fél8 ra kell visszamennem hozzá, soron kívül, hogy beállítsa a gyógyszereimet. Gratulálok anyuka! Persze a nagy hidegbe, hóesésbe buszoztam 2 napig rendületlenül. Ami egyébként nem is volt olyan szörnyű :)
Tegnap aztán végre eljutottam fodrászhoz is, reggel nem is értettem ki néz vissza a tükörből.
Vágás, festés, melír. A vörös melírből semmi nem látszik, csak szikrázó napsütésben, ha vki nagyon alaposan megfigyeli. A szőke melírt pedig elfelejtette beletenni a fodrász. Ez is egy jó kör volt.
Sebaj, végre péntek van.
Borsi napról-napra okosabb. Délelőtt ha álmos már, rángatja is a hintát ahol szokott szunyókálni fél órát. Ha nyújtok neki vmit, hogy vigye oda apának, egyből elveszi és viszi is, szépen apa kezibe. (Naná, hisz az apja a mindene.) Egyebeket is megért már, és ha éppen van kedve meg is teszi, amit kérünk tőle.
Apájával olyat játszanak, hogy apa hangosan szagolgatja őt, közben csikizi az orrával. Kedvencünk amikor ezt ő leutánozza. Olyan édes pofit vág amikor szaglászik. Remélem valamikor sikerül lefényképezni.
A karácsonyra kapott motorjára, önállóan fel és leszáll. Van, hogy nem a kormány felé néz, na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy boldog ha sikerül felülnie.
Tegnap túrós tésztával kínáltuk, de nem ízlett neki. Ez az első kaja, amit nem fogad el. Hurrá ilyen is van, már éppen aggódtam...

éppen így

Olvastam egy nagyon jó bejegyzést az egyik kedvenc gasztroblogomon. Azért linkelem ide be, mert ez akár ha rólunk szólna. Nem is tudom hogyan lennék meg Apisz tudása és türelme nélkül. Ezúton is kösziköszikösziköszinagyonköszi!

2010. január 24., vasárnap

kajálunk

Hétvégi menünk megint hallatlanul jól sikerült. Tegnap készítettem egy nagy adag tejszínes zöldséglevest brokkolival, és hentestokányt. Borsikámnak nagyon ízlett a leveske, csak falta falta.
Már pár napja másra sem gondolok, csak Apisz szülinapjára készített máktortára, narancslekvárral, ezért szombaton ebéd után újra a Culinarisba mentünk, beszerző körútra.
Vettünk pecorinot, parmezánt, jalapeno paprikát,vmi spéci olasz spagettit, bio padlizsánkrémet Borsinak és persze narancslekvárt. Kicsit elcsúszott az uzsonna a vásárlás miatt, már nagyon éhes lehetett Borsóbéla, mert 3 kockakenyér szelet padlizsánkrémes kenyeret benyomott. Aztán a hintában bealudt előzetes figyelmeztetés nélkül.
Ma ebédre Apisz elkészítette a specialitását, a carbonara spagettit. Desszert pedig a máktorta, narancslekvárral.
A narancslekvárnak elsőre semmi íze, aztán követi egy erőteljes, kicsit citrusos, kesernyés íz. Érdekes nagyon érdekes, nem ezt vártam, azonban a máktortának nagyon jól áll. Borsinak is adtam egy kis máktortát, mert úgy olvastam, hogy 1 éves kora után már lehet. Persze nem sokat csak pár falatot.





2010. január 20., szerda

óvoda

Majdnem elfelejtettem, leírni, hogy az óvoda is szóba került. Kiderült, hogy a közeli óvodák mind Montessori ovik. Amit elmondott róla néhány szót, nagyon szimpatikusnak tűnt, majd utána olvasok bővebben is. Jövőre májusban be kell íratni :)

védőnéni

Tegnap újra ellátogatott hozzánk. Majd 1 órát beszélgettünk, és kiokosodtam, hogy Borsi nyáron már ehet epret, málnát, cseresznyét a dinnyéről ne is beszéljünk. Már nem kap forralt vizet sem, hanem sima csapvizet iszik, persze tisztítottat.
Átbeszéltük még a védőoltásokat is. Úgyhogy teljesen képbe kerültem.
Aztán megkérdezte, hogy Borsi lépcsőzik-e már.
Nem, nem lépcsőzik, sőt a szabad ég alatt járni sem akar. Egyszerűen nem érti, ha az utcán kivesszük a babakocsiból, és nem ölben akarjuk tartani. Szerintem a túl sok ruha is zavarja a szabad mozgásban. Levittük játszótérre valamelyik nap, de úgy sírt, mint akit nyúznak, úgyhogy gyorsan el kellett onnan húznunk. Pedig olyan kellemesen üresek ilyenkor a játszóterek.


+1 kép, hogy nálunk, milyen vagányak a mozgáskorlátozottak:

34


Borsó szülinapja, után éppen egy héttel, de több, mint 2,5 tucat évvel ezelőtt, azaz pont tegnap volt Apisz szülinapja. Máktortát sütöttem neki és vaníliafagyival ettük. Nagyon finom volt. Egészen belejöttem a tortasütögetésbe, és végre használom a tortaformámat.
Szülinapjára csináltattunk néhány száz ex librist, amit azóta is boldogan ragasztgatunk. Aki kíváncsi a szuper jó, és vicces grafikára kérjen tőlünk kölcsön könyvet.

2010. január 18., hétfő

dühöngő

-Vége a BKV sztrájknak, pedig apa dolgozhatott itthonról amíg tartott :(

-Vérvételre újabban be kell jelentkezni! 2* voltam potyán mire kiderítettem. Ma kértem időpontot éééééés február 8-ra kaptam. Ez azért elég komoly!

-A kivétel (csak a megerősítés miatt) Borsi egy nyikk nélkül szenderült el ebéd után. Befalt egy csomó zöldborsó levest, majd sárgaborsó főzeléket 3 fasírgolyó belsejével. Még evett volna csak már nem mertem neki többet adni :)
Amúgy meg Nyuszi fülét hegyezi:


az új fényképező géppel persze:

2010. január 15., péntek

1 éves státusz

Hivatalos 1 éves adatok: Súly:10.820g, és 80 cm
Szerdán voltunk az 1 éves státusz vizsgálaton. Borsó drágám nagyon kiborult, éhes és álmos volt.Nem is hitték el, hogy ugyanazt a gyerkőcöt hoztam, akit mindig szoktam...3-an fogtuk le hogy a drnéni meg tudja hallgatni.
Viszont kezdődik egy újabb adag, védőoltás mizéria. Mit adassunk be neki és mit ne. 15 hónaposan és 18 hónaposan kap szurikat.

2010. január 12., kedd

A mai nap

Nehezen indultunk be reggel. Korán kelt, de aztán mire összeszedtük magunkat apával, megtalálta a cumiját és visszaaludt. Reggelijét termoszba betettük. Vártunk.
Szóval nyüszis volt a korai ébredés miatt, egészen addig amíg 9-től fél 10-ig nem aludta ki magát. Ezalatt apa elment bevásárolni a tortához és az ebédhez valókat. Délben ebéd és Borsi elaludt. Gyorsan összeraktuk a tortát, be a sütőbe és ebédeltünk mi is. Éppen lecsúszott az utolsó falat, és az egy éves már ébren is volt. 1 órát aludt csak, és megint tiszta nyűg volt. Elmentünk sétálni, közben beváltottuk a kétszáz forintosainkat, mert eljött az ideje az új fényképezőnek.
Éppen hazaértünk és már csöngettek is, egy bácsi hozott Borsókának 100 darab színes labdát.
Innentől kezdve felgyorsultak az események :D
A többit beszéljék el a képek:



ez épp, nem ma készült...:)


a torta,amiről nem mertem levenni a formát, nehogy szétessen
de azért finomjááátékés pihenőés jááátéka buli a kádban is folytatódott


Sok-sok boldog szülinapot, egészségben, boldogságban!!!!
ui: a gyertyát nem elfújta, hanem a kezével megmarkolta a lángot és ennyi. Úgy megijedtünk, erre ő is megijedt, de aztán nem volt semmi gond. A kis fakír.

Megszületett

Ott tartottam, hogy egy évvel ezelőtt hétfő volt. Pontban nyolckor lekísértek a szülőszobára. Apa is bejött. Kötöttek be infúziót meg, előkészítettek a műtétre. Aztán sokáig nem történt semmi. Egyik szülésznő megkérdezte, hogy szóltam-e az orvosomnak, hogy jöjjön ma be műtétre?
Mert még nincs itt és soha nem szokott késni. Persze, hogy nem szóltam, nem is gondoltam, hogy nekem kellene szólni ez ügyben :)
Mondták akkor majd ők szólnak neki. Kisvártatva megjelent a doki, lihegve az ágyamnál. Eldobott mindent és jött...
Pikk-pakk a műtőben voltam, és kaptam a gerincérzéstelenítést, először egy medikustól, de az nem sikerült, úgyhogy az altatóorvos megszúrt még egyszer. Ő már ügyesebb volt, és máris kiterülve feküdtem a műtőasztalon. Nagyon kedves volt mindenki, az altatóorvos végig simogatta a fejemet és beszélt hozzám. Mondta, hogy mi történik éppen. Aztán hirtelen mindenki a gyomromra tehénkedett, mert Borsi nem akart kijönni.
Nagy nehezen kicsalogatták és már vitték is a készenlétben várakozó gyermekorvoshoz. Éppen kezdtem kétségbe esni, hogy miért nem hallom, hogy sír, de ekkor nyílt a műtőajtó és már hallottam is :) Mondta az altatóorvos, hogy hangszigetelt a műtő. A nőgyógyászom megköszönte a személyzetnek az együttműködést és hallottam amint azt mondja, hogy: - Ez könnyebb volt, mint gondoltam! Na egyből feleztem a hálapénzt.
Egyszer csak megjelent a szülésznő Borsival. A fejemhez hozta, és olyan közel tartotta, hogy tudtam neki puszit adni. Olyan nagyon hihetetlen volt, hogy ő az én babám.
Aztán az un őrzőbe toltak, és este felhozták hozzám Borsit és kettesbe is hagytak vele majd fél órát. Hát az vmi csúcs érzés volt. Olyan békés, nyugodt volt és érezhetően nagyon figyelt minden szavamra. Gyönyörűséges.
Másnap reggel áthelyeztek a gyermekágyra és péntekig ott dekkoltunk. Na az borzalmas pár nap volt. Undorító körülmények, utálatos személyzet, labilis lelki állapot. Brrrr
De a lényeg, hogy pénteken hazajöttünk és már 3-an voltunk, azóta is vagyunk, nagy boldogságban.
Ez édesapám kedvenc képe, a hazaérkezésünkről:

Az első születésnap

Boldog születésnapot Kisfiam! Kívánjuk neked apával, hogy legyen olyan boldog életed, mint amilyen nekünk van, különösen azóta amióta Te megszülettél! Nagyon szeretünk!

2010. január 9., szombat

kukta működésben

Felavattuk ma a kuktát, olyan értelemben is, hogy elkészült benne az első bableves, méghozzá savanyú káposztával. Alig egy órára beáztatott babot, kezdtünk el főzni benne, amikor úgy gondoltuk, hogy elég, levettük a tűzről és vártunk ameddig kinyithatóvá válik az edény. Megvizsgáltuk a babot még kemény volt, ezért újra alágyújtottunk. Másodjára apa ment, de ő már nem várt hanem a hideg víz alá tartotta az edényt, hogy gyorsabban lehűljön, de valahogyan meglazult a teteje, és kicsapott a forró bablevesgőz és lé. Persze, hogy leforrázta magát, és rohant a kádba. Hideg vizet engedett a lábaira. Borsi is a fürdőben termett, és roppantul élvezte a helyzetet, mindenfélét elkezdett a kádba dobálni az apjának. Én közben indultam felmosni, de a felmosó vödör is felkeltette az érdeklődését és azt is teledobálta mindenfélével. Na szóval volt nagy felfordulás. Mivel apának nem lett túl nagy baja végül is jó móka volt. Amikor elkészült a leves, Borsi is mindenképpen meg akarta kóstolni. Nem lehetett mással elterelni a figyelmét, a kedvenc puffasztott kukoricáját is egyetlen mozdulattal vágta a földhöz. Hát jó gondoltam úgysem fog neki ízleni, és tettem a tányérjára pár szem babot kettétörve. Mit ne mondjak imádta. Bepuszilta pillanat alatt. Apja fia. Most azon izgulok, hogy éjszaka ne ébresszék őt fel a szelek. :D

terhespatológia

Ma 1 éve, az ügyeletes orvos a viziten közölte velem, hogy hétfőn reggel (01.12-én) császármetszéssel, megszületik Borsi.
Gyorsan körbetelefonáltam mindenkit a hírrel. Anyukám ahogy meghallotta a telefonba, hogy mit mondok, nem is válaszolt csak, elkezdett kiabálni a munkahelyén lévőknek, hogy: Hétfőn már nekem is lesz unokám! :D
Aztán jött a harc saját magammal, hogy hétvégére jöjjek-e haza vagy sem. Végül meggyőztem magam, hogy maradok inkább.
Semmi különös nem történt hétvégén, csak információkat gyűjtöttem, hogy mikor kezdődik a műtét, ki fogja végezni, stb. stb.
Elsőnek voltam aznap kiírva, és a saját orvosomnak. Dr Timmermann Gábor, akinek erről fogalma sem volt.

2010. január 7., csütörtök

terhespatológia

Ma, dél körül áthelyeztek a terhespatológiára.
Hajnalban és este CTG-n figyeljük Borsi szívhangját.
Megismerkedem a szobatársaim problémáival, részletesen.
Az ágyamon alig bírok feküdni, és nagyon nyikorog.
Apa, reggel munka előtt, és este munka után mindig bejön hozzám. Viszi a listákat, hogy mit szerezzen be és hozza másnap reggel a pakkot.
Összebarátkozom az Adjuk a bankot blog szerzőtársával.

2010. január 6., szerda

CTG

Éppen ma egy éve indultam az első CTG vizsgálatra a Klinikákra. Előtte valamikor Kati elmondta, hogy pontosan mi, hogyan fog történni, és megemlítette, hogy megmérik a vérnyomásomat. Na akkor már gondoltam, hogy nem fog simán lezajlani ez a dolog. Úgy is volt. Vmi óriási vérnyomást mértek, és nem volt orvos, aki aláírta volna, hogy hazamehetek. Pillanatok alatt a szülőszobán találtam magam, ahol vérnyomásmérőt és CTG kötöttek rám, marékszámra kaptam a vérnyomáscsökkentőket, és vagy három orvos is megvizsgált. A vérnyomásomon kívül semmi baj nem volt, de miután sikerült lenyomniuk, sem engedtek haza. Megfigyelés alatt tartottak egész nap. A CTG-vel sokszor meggyűlt a bajuk, mert Borsi jött ment a pocakomban és állandóan igazgatni kellett, hogy jól tudják követni a szívhangját. Amikor Apisz bejött, együtt hallgattuk Borsi szívhangját, és próbáltuk az érzékelőt rakosgatni.

2010. január 5., kedd

Adjuk a bankot

Elindítottam az új blogomat, ami igazából nem csak az enyém, hanem van egy szerzőtársam, méghozzá egy banki jogász.
Legyetek kritikusaink, olvasóink, kérdezőink, reméljük tudunk majd hasznosat is mondani.
Nagyon várjuk a hozzászólásokat:Itt

2010. január 3., vasárnap

Citrom

Ma is, mint minden reggel együtt reggeliztünk. Volt az asztalon egy félbevágott citrom, és miután Borsi már jóllakott és a vajas kenyér kockákat csak a földre dobálta, odaadtam neki az egyik félig kifacsart citromfelet, hogy szórakozzon vele ameddig mi is befejezzük a reggelit.
Az első két kóstolás után vágta a fancsali képeket, de aztán úgy ette, mintha bizony édes lenne.
Próbáltam elvenni, de nem engedte el, aztán végül kicsúszott a kezéből és így sikerült elvenni tőle.
Mindent megeszik ez a gyerek :D