Szóval már nagyfiú, kiflit eszik meg krémtúrót, joghurtot meg túrót. Mivel nincs a családban semmiféle ételallergia (na ez meg is látszik) remélem neki sem fog gondot okozni a tej és kenyérféleségek bevezetése.
Hétvégén vettünk neki egy új autósülést, mert az első ilyen hordozóját már kinőtte, amit még ajándékba kaptunk a KRIO Intézettől, amiért velük szerződtünk köldökzsinórvér fagyasztásra.
Ami pedig a legjobb, hogy már van az ülésnek új tulajdonosa, az egyik baráti családba kb. 2 hónap múlva születik egy fiúcska és ő kapja meg. Nagyon jó érzés továbbadni a kinőtt dolgokat.
Ma voltunk Bölcsődal foglalkozáson a közösségi házban. Nem volt vmi nagy durranás, ha kapok 2 napot (és nem kell gitároznom) jobban, érdekfeszítőbben összepakolok 45 percet 0-3 éves gyerekeknek a nyilván sokkal szegényesebb repertoáromból, mint ez a nőszemély. Az már csak a jéghegy csúcsa volt, hogy harmadjára jártunk ott, hogy részt vegyünk ezen a foglalkozáson, és még ma is háromnegyed órával kezdődött később, mint ahogyan meg volt hirdetve. Én ezen nagyon felháborodok, biztosan azért mert még túlságosan élnek bennem a munkában töltött napok emlékei. Kati és Maja lazábban vették a csúszást, Borsót pedig örülök, hogy ébren tudtam tartani. Talán ez is közrejátszik a rossz megítélésben, éppen ezért adunk neki még esélyt jövő héten hétfőn.
Tegnap este ellátogattam a GEKKO honlapjára és sokkal tetszetősebb foglalkozásokkal csábítanak. A természet anya oszthatott volna az anyai ösztönök és az ilyesmik mellé egy kicsit kevesebb lustaságot a kismamáknak (pici képzavar, vagy mi :)), ugyanis HÉV-eznünk kellene Borsóval a legközelebbi GEKKÓBA. Persze mehetnénk autóval is, mert autó van, már aktuális autósülés Borsónak is, jogosítvány is, de ez már egy másik
Majd Apisszal még átbeszéljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése