Szobatiszta

volt majdnem amíg Vállajon voltunk 2 hétig.
Anyukám folyton leveszi róla a pelust, és el is érte, hogy szólt ha pisilnie kellett. Szaladt a fűre és meglocsolta. Aztán kakinál is szólt, de nem volt bili, így leguggolt a csűr mellé és oda végezte a dolgát. Aztán büszkén mutogatta :) Később Apisz meghozta a bilijét és abba is produkált mindent.
Persze mindennek vége szakadt amikor hazajöttünk. Bár pelust nem adtam rá én sem, és szólt is, de nem engedte, hogy lehúzzam a nadrágját, és nem akart a bilire sem ülni. Úgyhogy bement minden a gatyába, én meg nem próbálkoztam tovább. Mindig mondom neki, hogy szóljon és segítek leszerelni róla a pelust meg, bilire ülni, de nem szól.

Szóval itt tartunk ezzel. Nemsokára megint megyünk Vállajra, hátha komolyabban megjön hozzá a kedve.

Édesapám

nagyon szerette ezt a blogot, szerette, ahogyan a rokonok, ismerősök áradoznak neki a kis unokájáról, hogy látták az interneten, és milyen nagy már, meg szép, és úgy szeretik olvasni. Büszke volt ránk!
Kegyetlen betegsége csak ennyi időt hagyott neki, melyet éppen akkor fedeztek fel amikor Borsi megszületett.
Nagyon remélem, hogy a kisfiam, ha halványan is, de fog emlékezni rá. Mi biztosan örökké megőrizzük őt a szívünkben, az emlékezetünkben. Soha nem felejtünk el Apa!

Nagyon - nagyon köszönöm a barátainknak, akik pillanatok alatt mellettünk voltak, és átsegítettek az első sokkon.

Azoktól, akik pedig a bejegyzéseket várták, elnézést kérünk, hogy ilyen sokat kellett várni, de nagyon nehéz megszólalni, és úgy mégsem tehettünk, mintha nem történt volna semmi.

gyors képes

Nándor napi tepertős pogácsa, és


torta, ami nem olyan finom, mint ahogy kinéz


Veresegyházi medveotthon és piac



a piacolt új szőnyeg
Vállaj, hosszú hétvége








hazafelé úton kidőlt kb. 2 km után