2012.12.12.12:12
Bejegyzések
3 éve
2012. december 12., szerda
2012. december 5., szerda
ünneplős cipő
Kapott Nándó egy ünneplős, szép bőrcipőt ami pontosan jó rá, és nagyon tetszik neki!
Ebben volt az ovis fotózáson is. Mondanom sem kell ő volt a legelegánsabb a fiúk közül :D
Kopogós cipőnek hívja, és teljesen odavan érte :D
Köszönjük szépen Nénjáéknak!
Kopogós cipőnek hívja, és teljesen odavan érte :D
Fotózás
Beteg volt Nándó, amikor az óvodai fényképezés volt, de azért bevittem, és persze kicsit intézkedtem is. Így lett - tesó híján - rólam és róla közös kép, valamint egy közös kép az óvónénikkel és a dadus nénivel.
ovis lélektan II
Aludtam rá egyet és gondolkoztam, arra jutottam, hogy nincs semmi baj. A fiúk, ellentétben a lányokkal "ütközve" ismerik meg a világot. Ezt Ransburg Jenő könyvében olvastam, konkrétan nekimennek a tárgyaknak és az embereknek is. Persze ez nem mentség a verekedésre és lökdösődést, de némi magyarázat...
Az meg hogy magának való és befelé forduló, pedig nem feltétlen baj, hiszen kevésbé felületes és intenzívebben átéli a történéseket. Azon kívül egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy ilyen vagy olyan, egyik szituációban ilyen a másikban pedig olyan, jófajta keverék :D
A tartásjavító tornán pedig, szerintem egyszerűen félreismeri az óvó néni. Nem olyan könnyű, egyértelmű felfedezni rajta a az öröm vagy más egyéb érzelmi megnyilvánulásokat. Nekem persze igen, de nekem van némi előnyöm, hisz az anyja vagyok. Emlékszem amikor összekerültünk az Apával évekig nem voltam 100%-ban biztos, hogy mikor örül vminek és, hogy mennyire. Vagy éppen mikor gondol komolyan vmit, vagy csak éppen rám hagyja. Kati mindig kérdezte örült pl.: ennek-annak az ajándéknak, én meg rendre mondtam nem tudom :D :D :D azt hiszem :D Szóval szerintem így vannak a fiammal is. Mert hogy jól érzi magát a tornán az fix. Az egész óvodai hétről nem mesél annyit szinte, mint egy torna foglalkozásról.
Na de félre gondok, ma megérkezik a Télapó az oviba, este pedig kitesszük a csizmákat az ablakba.
Ma reggel találkoztunk, és megállította a gyerekdoki néni, Nándót az utcán, hogy tudja-e hogy már csak egyet kell aludni és jön a Télapó. :D Naná hogy tudja, végig ez volt a téma reggel az oviba menet :D
Persze én válaszoltam a gyerek helyett, olyan hülye vagyok, hogy nem hagyom érvényesülni :( nagyobb gyerek vagyok, mint Bogyó!
Tegnap megcsináltam 21 db csomagot a csoportnak:
Nándó mondjuk egy kiadós hóesésnek jobban örülne szerintem mindennél. Ma úgy kapargattunk össze reggel, 3 pici hógolyóra valót, de amilyen mikró hógolyók voltak, úgy élvezte a hócsatát :D
Az meg hogy magának való és befelé forduló, pedig nem feltétlen baj, hiszen kevésbé felületes és intenzívebben átéli a történéseket. Azon kívül egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy ilyen vagy olyan, egyik szituációban ilyen a másikban pedig olyan, jófajta keverék :D
A tartásjavító tornán pedig, szerintem egyszerűen félreismeri az óvó néni. Nem olyan könnyű, egyértelmű felfedezni rajta a az öröm vagy más egyéb érzelmi megnyilvánulásokat. Nekem persze igen, de nekem van némi előnyöm, hisz az anyja vagyok. Emlékszem amikor összekerültünk az Apával évekig nem voltam 100%-ban biztos, hogy mikor örül vminek és, hogy mennyire. Vagy éppen mikor gondol komolyan vmit, vagy csak éppen rám hagyja. Kati mindig kérdezte örült pl.: ennek-annak az ajándéknak, én meg rendre mondtam nem tudom :D :D :D azt hiszem :D Szóval szerintem így vannak a fiammal is. Mert hogy jól érzi magát a tornán az fix. Az egész óvodai hétről nem mesél annyit szinte, mint egy torna foglalkozásról.
Na de félre gondok, ma megérkezik a Télapó az oviba, este pedig kitesszük a csizmákat az ablakba.
Ma reggel találkoztunk, és megállította a gyerekdoki néni, Nándót az utcán, hogy tudja-e hogy már csak egyet kell aludni és jön a Télapó. :D Naná hogy tudja, végig ez volt a téma reggel az oviba menet :D
Persze én válaszoltam a gyerek helyett, olyan hülye vagyok, hogy nem hagyom érvényesülni :( nagyobb gyerek vagyok, mint Bogyó!
Tegnap megcsináltam 21 db csomagot a csoportnak:
2012. december 4., kedd
ovis lélektan
Nem is tudom írjam vagy ne írjam le. Nem is tudom írtam már vagy nem írtam.
Ma megint szembesülnöm kellett az oviban azzal, hogy Nándó nem tökéletes (amúgy az). Tartásjavító tornát tartó óvónéni mondta, hogy Nándó nem egy felszabadult gyerek, hanem izgul, hogy sikerül-e az új feladatokat megcsinálnia jól. Sokat kell dicsérgetni és biztatni.
Megkérdeztem a csoportos óvó nénit és ő is rázendített, megint, hogy szorongó, magánakvaló, introvertált. Meg amúgy is egyke és nehezen alkalmazkodik a többi 20 gyerekhez. Oda- odacsap a gyerekeknek, ügyel rá, hogy az óvónénik ne lássák, nem szívesen osztozik a játékon amivel éppen játszik.
Aztán lezárásképpen: amúgy nincs vele semmi baj, minden rendben.
Tököm kivan, vmi jó tulajdonságát is megemlíthetnék amikor így nyakon öntik az embert fossal.
Nem tudom mire jussak így magamban.
Azt hiszem kérek egy fogadóórát és méghozzá rendszereset. Naponta nem kérdezem meg, hogy mivolt vele, mert elfoglaltak az óvónők nem szívesen zavarom őket. Meg az az igazság, hogy nem szeretem azt sem, hogy a Gyerek előtt beszéljük meg a kis dolgait. Egy részét nem értené, más részét meg félreértené, megy amúgy is 1 percben mire lehet jutni. Így aztán csak arról értesülök, hogy megharapták, összefejeltek, elesett, beverte itt ott, kék zöld lila stb.
Szerintem ez így nincs jól. De annyit nyafognak, hogy kevés a fizu, sok a gyerek, nincs idő semmire, hogy az ember örül, hogy megtűrik, nemhogy még bekérdezzen, esetleg tanácsot kérjen.
á FKV
Arra már gondolni sem merek miket gondolnak rólunk, hogy milyen család vagyunk mi, miket csinálunk szegény gyerekkel, hogy ilyen amilyen. Persze nem vagyunk tökéletesek, egyáltalán nem, sőt biztosan bennünk vannak a fő hibák amiket a gyerek eltanul és alkalmaz, de azért csak nem vagyunk már nagyon elvetemültek :(
Kell segítséget kérnem vmi szakembertől.
Ma megint szembesülnöm kellett az oviban azzal, hogy Nándó nem tökéletes (amúgy az). Tartásjavító tornát tartó óvónéni mondta, hogy Nándó nem egy felszabadult gyerek, hanem izgul, hogy sikerül-e az új feladatokat megcsinálnia jól. Sokat kell dicsérgetni és biztatni.
Megkérdeztem a csoportos óvó nénit és ő is rázendített, megint, hogy szorongó, magánakvaló, introvertált. Meg amúgy is egyke és nehezen alkalmazkodik a többi 20 gyerekhez. Oda- odacsap a gyerekeknek, ügyel rá, hogy az óvónénik ne lássák, nem szívesen osztozik a játékon amivel éppen játszik.
Aztán lezárásképpen: amúgy nincs vele semmi baj, minden rendben.
Tököm kivan, vmi jó tulajdonságát is megemlíthetnék amikor így nyakon öntik az embert fossal.
Nem tudom mire jussak így magamban.
Azt hiszem kérek egy fogadóórát és méghozzá rendszereset. Naponta nem kérdezem meg, hogy mivolt vele, mert elfoglaltak az óvónők nem szívesen zavarom őket. Meg az az igazság, hogy nem szeretem azt sem, hogy a Gyerek előtt beszéljük meg a kis dolgait. Egy részét nem értené, más részét meg félreértené, megy amúgy is 1 percben mire lehet jutni. Így aztán csak arról értesülök, hogy megharapták, összefejeltek, elesett, beverte itt ott, kék zöld lila stb.
Szerintem ez így nincs jól. De annyit nyafognak, hogy kevés a fizu, sok a gyerek, nincs idő semmire, hogy az ember örül, hogy megtűrik, nemhogy még bekérdezzen, esetleg tanácsot kérjen.
á FKV
Arra már gondolni sem merek miket gondolnak rólunk, hogy milyen család vagyunk mi, miket csinálunk szegény gyerekkel, hogy ilyen amilyen. Persze nem vagyunk tökéletesek, egyáltalán nem, sőt biztosan bennünk vannak a fő hibák amiket a gyerek eltanul és alkalmaz, de azért csak nem vagyunk már nagyon elvetemültek :(
Kell segítséget kérnem vmi szakembertől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
