Hétfő

Édesem, reggel ügyesen masírozott az oviba. Köszönt neki a Vera néni ő meg szépen vissza, hogy jó reggelt! Görbült a szája amikor elköszöntem tőle, de nem sírt. Drága Édesem! Jaj olyan szomorú voltam, csak ballagott be, de senki hozzá nem szólt. :(
Mentem érte ebéd után és rohant ki hozzám fogmosás után. Ezt beszéljük meg mindig, hogy ha megmosta ebéd után a fogát már ott is vagyok érte :) Judit néni pedig nagyon megdicsérte, hogy milyen ügyes és, hogy mennyit változott az első napok óta. A fiúk építettek vmi tornyot, amit ő lerombolt, aztán rászólt, és Nándó mondta, hogy nem csinál többet ilyet. Nagyon el volt olvadva ettől a választol, és attól, hogy utána már tényleg nem rombolta le a tornyot :). Hiába na, rögös út a beilleszkedés egy közösségbe.
Meséli, hogy gyöngyöt fűzött, és Judit néni, vagy Éva néni -ez nem kristály tiszta- fel is vette a nyakába amit alkotott. Milyen jó fejek már :)

Elérkezettnek láttam az időt, hogy Nándónak ovis zsákot vegyek, de sehol nem találtam, a piacon meg nem volt tetszetős anyag a varrónéninél, ezért gondoltam egyet és a Meskán választottam egy nőcit, aki hétvégén megtervezte és a héten meg is varrja neki. Mivel nem tudtam választani így kettőt is rendeltem, persze tornazsákkal együtt.

A 2-es terv volt nálam a győztes, de túl minimálnak találtam az oviba :), így a 6-os és 7-esből rendeltem egyet-egyet :) a betűtípus a nyomtatott nagybetűs.

Óvoda 2. hét

Olyan édes óvodás. Ezen a héten nem volt gond a reggeli elindulással. Nem is sírt az oviban sem. Görbül a szája meg gyűlik könnyel a szeme, de nem sír, ez is csak csütörtök pénteken volt így.
Tegnap még meg is dicsérte az óvónéni, hogy ügyes volt, mert már tornázni is beállt.
Szerdától pedig már ebéd utáni fogmosásig van. Nagyon büszke vagyok rá. Biztosan nagyon-nagyon nehéz neki, de hősiesen veszi az akadályt. Remélem, hogy a későbbiekben sem lesz semmi nagyobb probléma.
Minden nap egy Kinder tojással lepem meg. Egyik nap elhagytam, mert másokat vettem, hát nagyon kiakadt, akkor harmadnap vettem kettőt, szégyenemben. Mondanom sem kell azóta kettő az egy. Többe kerül, mint az egész napi óvodai ellátás :D de boldogan veszem azért neki, félre ne értsen senki :D

Én amúgy olyan beteg vagyok, hogy ma már orvoshoz is elvonszoltam magam. Kaptam antibiotikumot, remélem most már mihamarabb kilábalok ebből a takonykórból, mert nagyon elegem van. Se hangom, se ízek, se szagok. Csak torokfájás, köhögés, hörgés, ACC, Aspirin Komplex, Bioparox, brrr pfuj nyeeee engem is hazavág ez az ovi az fix.

Szóval,

csütörtökön szülinapi buli, ahogy kell, torta ajándék hegyek, játék kifulladásig. Aztán hajnali 1 órakor ébresztő. Onnantól kezdve forgolódott, nyöszörgött, nem aludott. 4-kor közölte, hogy rosszul van és mindjárt hányni fog. Szerencsére nem hányt, de akkor már az ágyban sem maradt. Egy mesével elvolt kb 6-ig amikor Apisz elkezdett készülődni. Közben Eci mama elindult Vállajról. A mozdonya lerobbant, fűtés és világítás nélkül várt, majd jutott be Debrecenbe, ott viszont első osztályra ültették és jött egészen a Nyugatiig. Márti mamáék mentek érte. Közben Nándó 9:30-ig bírta ébren akkor kidőlt. Kevéssel anyukám érkezése előtt ébredt fel úgy 11 körül. Aztán elkezdődött, lázas, taknyos, no ovi.
Említettem már, hogy péntek 13 volt?
Pénteken és szombaton végig lázas volt, csak rövid időkre sikerült gyógyszerrel csillapítani, de ez eddig mindig is így volt nála. Általában 2 napig lázas. Vasárnap megfigyelés alatt tartottuk, és mivel nem volt újabb láz, így ma ment oviba.
Bár reggel azt hittem megint beteg lesz, mert olyan hisztit nyomott mindenért, de mindenért. Lényeg, hogy eljutottunk az oviig. Levetkőztünk, pisilt és bement. Kicsit bátortalanul, kicsit lefelé görbülő szájjal, könnyes szemmel, de bement és nem kellett, ordítva kapálózva az óvónéninek bevinnie.
Aztán 3/4 11-kor mentem érte. Tornáztak, ő nem. Aztán gyümölcsevéshez leültek az asztalhoz a gyerekek, ő nem. Úgyhogy bementem érte.
Megint mondta az óvónéni, hogy verekszik, lökdösődik. Amikor már a harmadik gyerek sírt akkor leültette a gondolkodó székbe. :(
Nyomorult egy érzés, amikor szembesítik az embert, hogy nem jól csinálta  a szülői feladatokat. Szegény gyereknek meg viselnie kell a következményeket, a saját bőrén.
Nagyon remélem, hogy hamar beletanul a közösségi életbe, és elfelejtik neki a kezdeti nehézségeket.




Ma 15 órakor aláírtam az Erstének, hogy 15 év után közös megegyezéssel, 2012.12.13-án megszűnik a munkaviszonyom, :( addig viszont felmentenek a munka alól. :) fizetést viszont kapok :))))

Szülinapos

2. és 3. nap

Kő kemény ez a beszoktatás.
Nagy szerencse, hogy már régóta hallgatom Kati történeteit a Óvónénikről és a dadusnéniről.
Nem is tudom, hogy egy vadidegennek engedtem-e volna, hogy  letépje ma rólam Nándót és bevigye a csoportba. Szegénykém nagyon ordított, félt, hogy hányni fog. Megmutattam neki, hogy a kisvécébe, bár még nem pisilt, nem kakilt, de azért nyugodtan belehányhat ha úgy érzi.
Végül nem hányt, de pisilt. Szuper, túl vagyunk az első ott pisilésen. Ráül a kisvécére, nem akart állva pisilni. Aztán ordítva bevitte Éva néni a csoportba, én meg mentem a szokásos helyre sírni. Fél 11-re mentem érte, büszkén mutatta, hogy mandarin van a szájában, mert ő bizony eszik ám gyümölcsöt. Aztán Éva nénivel megmutatták, hogy miket nyomdáztak ma. Engedte, hogy felvegye meg minden. A dadus néni is mesélte, hogy barátkoznak már, bár még elküldte, amikor odajött hozzánk : - Menjél innen!  jáj, de örömmel mutogatta, hogy nézzem meg mennyi gyerek van bent a csoportba és, hogy éppen tornáznak, de ő csak nézte őket :)
Tegnap még csak azt mondogatta, hogy sírtam anya. Itt álltam és sírtam. Aztán bementem játszani :)
Szóval azt hiszem vágják már az Óvó nénik, hogy békén kell őt hagyni, és majd magától megy ha elérkezettnek látja az időt.
Így volt Csiri-birin is. Unszolásra semmit, de semmit nem csinált.
Ma reggel annyira, de annyira éreztem, hogyha egy kicsit is megingok abban, hogy márpedig ott kell maradjon egy kis időre, akkor vége nincstovább, elvesztettem a csatát, a háboruval együtt.
Borzalmas nehéz volt tartani magamat, de ott lüktetett az agyamban a tudat, hogy ő is pontosan tudja, hogy már csak nagyon vékony a határ és mindjárt beadom a derekam.... időben vette el Éva néni.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz, és, hogy én ezt majd csinálni is fogom, pedig csinálom már 3 napja. Majd belehalok 8-10:30-ig, de utána meg olyan büszke vagyok magunkra. Olyan jó érzés érte menni, mint valami kábítószer, elönti az embert a boldogság, ahogy repül felé a gyerek és meséli, hadarja az élményeit. Csüng a nyakába és szorítja és örül - Anya szeretlek, nagyon szeretlek!
Én is nagyon szeretlek kisfiam! Meggyőződésem, hogy nagyon fogod szeretni az ovit, és tudom, hogy ketten majd szépen lassan, beszokunk oda.

Óvodás

Teljesen komolyan, igazi ovis a fiam!
Ma volt az első napja. Reggel mindhárman együtt indultunk el, és 8-ra már a csoportban volt nélkülem.
Pontosan 07:59 csuktam be magam mögött a Mókus csoport ajtaját.  Ő pedig bennmaradt, nem sírt.
Én nagyon. Kati már jó előre elmondta hová tudok elbújni az ovi közelében bömbölni.
3/4 9-kor visszamentem a folyosón ólálkodni, hátha kijön vki és tájékoztat. Pont összefutottam az Óvó nénivel, a wc-ről jött ki. Mondta, hogy nem sírt, oldalra állt és szemlélődik. Erről ráismertem. Nem kért enni, inni, nem lehetett megfogni, felvenni semmit, csak szemlélődik. Teljesen ráismertem.
Úgy volt, hogy 10-ig lesz, de ekkor mondta Judit néni, hogy szerinte 11-ig is kihúzza. Mondtam ok, én csinálom ahogy mondja, majdcsak kibírom.
Beültem a Közösségi Házba olvasni. Fél 10-kor küldött egy SMS-t, hogy: Minden rendben, játszik!
Kissé lenyugodtam.
Aztán 10-kor elindultam az ovi felé, minden boltba bementem, mert nagyon fáztam, az út kb. 2 perc, amúgy.
Aztán 3/4 11-kor telefonáltak, hogy menjek, mert a gyümölcsevéssel, kizökkent a játékból és sír.
Futottam, mint őrült, 20 méterre voltam az ovitól egy boltban. Majdnem kitéptem a 9-kor kulcsra zárt ajtót, de szerencsére hamar jöttek nyitni és már rohantam is be. A 2 óvónő a folyosón, kijöttek megnézni, hogy mikor jövök, szegénykém meg az öltözőben a cuccai mellett pityergett.
Aztán felöltöztünk és hazajöttünk. Elfáradtunk.
Éva néni mondta, hogy belejött a játékba, már kötekedett is, amikor elvettek tőle vmit, vagy ő vette el valakitől ezt nem értettem tisztán, csak nem akart leülni gyümölcsöt enni, és gondolom játszani meg nem szabadott amíg a többiek ettek, aztán meg is volt a baj.
Túl azon, hogy meg kell szoknia, hogy anya nélkül van ott, még a helyi szokásokat is el kell sajátítania, mert valljuk be, itthon ő azért kiskirály. Vannak szabályok, de mindketten tudjuk, hogy naaaagyon rugalmasak, ott pedig, hát neki kell idomulnia.
Azért én ma nagyon büszke voltam rád, drága kicsi fiam! Óvodás nagyfiú vagy már. Mesélted, hogy gyöngyöt fűztél, meg átnézted az oviban a könyveket, és hogy volt egy kisfiú, akinek BUZZ-os pólója volt, meg figurája és te is szeretnél olyat.
-Anya légyszíves vegyünk olyat, nagyon tetszik Nándinak az.
ÉDESEM! IMÁDLAK!

Boldog Újévet!

Ezzel a néhány karácsonyi képpel kívánunk BOLDOG ÚJÉVET!