nyomik

Tegnap elmentünk a dokinénihez, hogy adjon egy igazolást az ovihoz, meg gondoltam egyúttal a 3 éves státuszt is letudjuk. Nándó már annyira szeretne menni oviba, hogy belement, hogy eljöjjön és a dokinénitől kapott levelet, majd ő odaadja az óvónéninek.
Nahát borzalmas volt az egész. Szegénykém úgy félt, ez a két banya (dokinő+védőnő) meg oda oda vetettek egy mondatot, mert szünet nélkül csöngött a mobiljuk. Amikor éppen ráértek akkor meg vérnyomást akartak mérni, meg hallásvizsgálatot csinálni, párhuzamosan a látásvizsgálattal.
Szegénykémnek vmi 145-ös vérnyomást mért a műkedves védőnő áááááááá.
Amikor valamennyire sikerült megnyugtatnom, amíg telefonált, akkor rendeződött a vérnyomása.
A látás és hallás vizsgálat sikertelennek lett minősítve és hazaküldtek, hogy gyakoroljunk!!!  ???
Majd megnyugtattak, hogy ne éljük meg kudarcnak, van akinél nem sikerülnek elsőre a vizsgálatok...
Mivan?
Szerintem ez az ő kudarcuk volt. Szégyelljék magukat! Nándó igenis ügyes volt, mert bár görbült végig a szája nem sírt, és a végén elkérte a beígért matricákat.

Olyan mérges vagyok rájuk. Tudom én, hogy az én gyerekem nem olyan könnyen oldódik idegenek társaságában, de őszintén kíváncsi lennék, hogy egy  profi szakember, aki odafigyel rá, hogyan barátkozna vele össze.