ovis lélektan II

Aludtam rá egyet és gondolkoztam, arra jutottam, hogy nincs semmi baj. A fiúk, ellentétben a lányokkal "ütközve" ismerik meg a világot. Ezt Ransburg Jenő könyvében olvastam, konkrétan nekimennek a tárgyaknak és az embereknek is. Persze ez nem mentség a verekedésre és lökdösődést, de némi magyarázat...
Az meg hogy magának való és befelé forduló, pedig nem feltétlen baj, hiszen kevésbé felületes és intenzívebben átéli a történéseket. Azon kívül egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy ilyen vagy olyan, egyik szituációban ilyen a másikban pedig olyan, jófajta keverék :D
A tartásjavító tornán pedig, szerintem egyszerűen félreismeri az óvó néni. Nem olyan könnyű, egyértelmű felfedezni rajta a az öröm vagy más egyéb érzelmi  megnyilvánulásokat. Nekem persze igen, de nekem van némi előnyöm, hisz az anyja vagyok. Emlékszem amikor összekerültünk az Apával évekig nem voltam 100%-ban biztos, hogy mikor örül vminek és, hogy mennyire. Vagy éppen mikor gondol komolyan vmit, vagy csak éppen rám hagyja. Kati mindig kérdezte örült  pl.: ennek-annak az ajándéknak, én meg rendre mondtam nem tudom :D :D :D azt hiszem :D Szóval szerintem így vannak a fiammal is. Mert hogy jól érzi magát a tornán az fix. Az egész óvodai hétről nem mesél annyit szinte, mint egy torna foglalkozásról.

Na de félre gondok, ma megérkezik a Télapó az oviba, este pedig kitesszük a csizmákat az ablakba.
Ma reggel találkoztunk, és megállította a gyerekdoki néni, Nándót az utcán, hogy tudja-e hogy már csak egyet kell aludni és jön a Télapó. :D Naná hogy tudja, végig ez volt a téma reggel az oviba menet :D
Persze én válaszoltam a gyerek helyett, olyan hülye vagyok, hogy nem hagyom érvényesülni :(  nagyobb gyerek vagyok, mint Bogyó!

Tegnap megcsináltam 21 db csomagot a csoportnak:

Nándó mondjuk egy kiadós hóesésnek jobban örülne szerintem mindennél. Ma úgy kapargattunk össze reggel, 3 pici hógolyóra valót, de amilyen mikró hógolyók voltak, úgy élvezte a hócsatát :D