ovis lélektan

Nem is tudom írjam vagy ne írjam le. Nem is tudom írtam már vagy nem írtam.
Ma megint szembesülnöm kellett az oviban azzal, hogy Nándó nem tökéletes (amúgy az). Tartásjavító tornát tartó óvónéni mondta, hogy Nándó nem egy felszabadult gyerek, hanem izgul,  hogy sikerül-e az új feladatokat megcsinálnia jól. Sokat kell dicsérgetni és biztatni.
Megkérdeztem a csoportos óvó nénit és ő is rázendített, megint, hogy szorongó, magánakvaló, introvertált. Meg amúgy is egyke és nehezen alkalmazkodik a többi 20 gyerekhez. Oda- odacsap a gyerekeknek, ügyel rá, hogy az óvónénik ne lássák, nem szívesen osztozik a játékon amivel éppen játszik.
Aztán lezárásképpen: amúgy nincs vele semmi baj, minden rendben.
Tököm kivan, vmi jó tulajdonságát is megemlíthetnék amikor így nyakon öntik az embert fossal.
Nem tudom mire jussak így magamban.
Azt hiszem kérek egy fogadóórát és méghozzá rendszereset. Naponta nem kérdezem meg, hogy mivolt vele, mert elfoglaltak az óvónők nem szívesen zavarom őket. Meg az az igazság, hogy nem szeretem azt sem, hogy a Gyerek előtt beszéljük meg a kis dolgait. Egy részét nem értené, más részét meg félreértené, megy amúgy is 1 percben mire lehet jutni. Így aztán csak arról értesülök, hogy megharapták, összefejeltek, elesett, beverte itt ott, kék zöld lila stb.
Szerintem ez így nincs jól. De annyit nyafognak, hogy kevés a fizu, sok a gyerek, nincs idő semmire, hogy az ember örül, hogy megtűrik, nemhogy még bekérdezzen, esetleg tanácsot kérjen.
á  FKV
Arra már gondolni sem merek miket gondolnak rólunk, hogy milyen család vagyunk mi, miket csinálunk szegény gyerekkel, hogy ilyen amilyen. Persze nem vagyunk tökéletesek, egyáltalán nem, sőt biztosan bennünk vannak a fő hibák amiket a gyerek eltanul és alkalmaz, de azért csak nem vagyunk már nagyon elvetemültek :(
Kell segítséget kérnem vmi szakembertől.