élménybeszámoló

Vasárnap délben Borsit Márti mamára és Nándi Papára bíztuk és uccu elindultunk a Millenárisra a Kézműves Magyar Ízek Vásárára.
Olyan borzalmas volt az egész, pedig úgy készültünk rá. Alapjában véve jól volt megszervezve, és mindenfelé csak jókat olvasok róla, de nekünk nem sikerült jól érezni magunkat. Ez a vásár a pofátlanok Mekkája volt ugyanis. A szervezők kezdték ott, hogy 1.900.-HUF/koponya a belépő és ezért nem kapsz semmit, de semmit, sőt állhatsz sorba a kígyózó sorban a jegyekért úgy, hogy a parkolásod 250 huf/órával ketyeg.
Mindegy bemegyünk, de semmit nem látni, csak a magasan lévő feliratokat, mert a standokra jó 3 ember vastagon rágyógyulva a nép.
Lipóti pékség óriási stand még oda is férnénk, de minek, ismerjük szeretjük a termékeit.
Cserpes szintén.
A sajtoknál és a húsárunál iszonyú tolongás, egy karika kolbászhoz nem lehet hozzáférni, mert nincs kirakva, ha szerencsés vagy meghallja a kiabálásodat az eladó és a kése hegyével nyújt egy egy karikát. Ugyanez a sajtoknál. A kóstoltató tálak üresek, a nép már már lincshangulatban közli, hogy ugyan tegyenek már rá vmit. Erre az árus kontráz, hogy megáll az esze, mert mindent pillanatok alatt felzabálnak.
Aztán Apisz valahogy betuszkol az egyik sajtoshoz, szorosan mögöttem áll. Kérek ebből is abból is kóstolót. Kapok kis darabkákat, amit kettéharapok és nyújtom hátra neki. De az árus nem kapcsol, hogy talán adhatna még egy kis darabkát. Mindegy. ötlet szerűen veszünk három féle sajtot. Aztán már ki is penderít minket a hömpölygő potyalesők sokasága. Majd leülünk egy csendes kis sarokba elmajszoljuk az egyik sajtot, ami nagyon finom, de már nincs erőnk egy újabb menetre, hogy vegyünk belőle többet is :(
A szörpös néni a kelleténél, hajszállal erőszakosabban mondogatja, hogy nagyon sok antioxidáns van a szörpjeiben, és jobb ha azonnal megvesszük, de kínálni már nem esik neki jól, mert egyik abból, másik másikból kér. Szinte kiveszik a kezéből a kancsót, majd a kezükre csap, hogy majd ő adja ne nyúlkáljanak hozzá.
Átmegyünk a valamivel békésebb csokirészlegre. Unott, portékáikat féltő eladók. Kóstolót csak pult alól adnak, annak akit beszélgetés közben méltónak találnak. Elképedünk, odébbállunk.
Az emeleten borok, pálinkák, sör.
500huf a pohárbérlés kóstoláshoz. Minket nem érint, nem akarunk borozni, még csak meg sem nézzük a borokat és pálinkákat. Enni szerettünk volna :( A sörös standot viszont jól megnézzük. Meggyes sört iszunk és vásárolunk is. Érdekes jópofa sörök, igazi sörimádó bácsi kínálja (nagy pocakkal).
Vissza a földszintre próbálunk egy újabb kört futni, hátha van valahol egy rés a pajzson, de nem nagyon. Veszünk még egy üveg paradicsom chutneyt, amiből lehet almásat is vettünk volna, ha kapunk belőle kóstolót, de nem.
Szétfagyunk mire sorra kerülünk a parkolóóránál, hogy kifizessük a parkolási díjat. Elhajtunk. Kínait ebédelünk. Szerintem nem a mi szégyenünk.
Borsi a kanapén alszik békésen a mama és a papa között. Megisszuk a söröket, krémest eszünk hozzá és panaszkodunk, pedig a szánk íze immár jó.