Történések

Csütörtökön Apisz itthonról dolgozott, mert próba volt a cégnél, hogy katasztrófa esetén otthonról is tudnak-e működni. Nagyon szupi nap volt, sokmindent tudtam csinálni így, hogy Apisz besegített a Borsófelügyeletbe. Volt a konyhának egy szeglete amire már nagyon ráfért a sikamika, és a hűtőtakarítás sem várhatott tovább. Aztán sétáltunk, közben pedig bevásároltunk. Végre lefagyasztottam egy csirkemellét, turmixolva jégkockatartóba.
Pénteken felkerekedtünk és Vállajra utaztunk, meglátogattuk mamát & papát. Nagyon gyorsan eltelt az egész hétvége. Szinte kipakolni se volt érkezésünk, máris zsúfoltunk mindent vissza a kocsiba. Persze 3*annyi mindent, mert ugye hoztuk az ellátmányt is. Úgymint krumpli, padlizsán, körtebefőttek, tojás, töltött káposzta, alma stb.stb. Alig bírtuk magunk mögött becsukni a kocsiajtót, hogy minden benn maradjon.
Szombaton azért anyával elmentünk a kedvenc szalkai turinkba kicsit kikapcsolódni :) Alig, hogy belépek máris jön az eladó nőci és kezembe nyomja a nyáron ott elvesztett napszemüvegemet.
Eddig hétpecsétes titok volt, hogy elhagytam, mert anyát nagyon bántotta a dolog. A szemüveget ugyanis nagyon drágán vettem, de ez már vagy 5 éve volt. Lelkemre kötötte, hogy vegyek magamnak másikat. Szót is fogadtam, és az első alkalommal vettem egyet, így most van kettő. Persze ez is csak a szerencse műve, mert az újat is elhagytam, kb 1 óra múlva ahogy megkerült a régi, de aztán megtaláltam :) Ennyit a szemüveg incidensről.
Olyan szuper pizsamákat szereztem Borsónak, hogy elájulok. Este már fel is veszi.
Szombaton éjszaka Borsó szórakoztatott minket, úgy hajnali 2-től fél 5-ig. Teljesen el vagyunk szokva az éjszakai műsoroktól, nehezen is viseltük. Azóta sem értjük mi lehetett a baj, egyik teóriánk sem állja meg a helyét.
Vasárnap Apisz egyszuszra lenyomta a Vállaj-Bp. távlságot, mert ugyi féltünk, ha kinyitjuk az ajtót vmi elgurul. Hazaérve a szomszédság tájékoztat minket, hogy lemaradtunk a nagy műsorról, miszerint a szerencsétlen szomszédasszonyunkra rátörték a lakását a tűzoltók. Állítólag a tetőről ereszkedtek le és az ablakon tudtak csak bemenni. A lakásban pedig alig találták meg az asszonyt, mert bebújt vmi szekrénybe. A rendőrök lezárták a lakást és a mentősök pedig kórházba vitték, ahogy Árpi fogalmaz a Vicc Osztályra (mentős szleng). Pontosan nem tudom melyik osztályt érti ezen, de hátha bekommenteli nekünk.
Sajnálom szegényt, de mi itt szenvedő alanyok voltunk, hallgattuk az ordibálását, meg időnként lekapcsolta a villanyóránkat stb. és most lemaradtunk a nagy hatósági intézkedésről.
Na de térjünk át a mai napra. Nem mentünk ma Bölcsődalolni, mert nem volt kedvünk. Olyan nemjó ez az időpont. Borsónak főztem ebédet, úgy fal, mint egy kis falógép. Jár keze lába, úgy követeli a következő falatot. Ami persze simán lecsúszik, mert jó pépes, alig bírom a tempót.
A többi foga meg egyszerűen nem akar kibújni, hogy nyugodt szívvel adhatnám neki a darabos kaját. Már ketten is rákérdeztek, hogy kapja-e a Vigantol olajat, és igen kapja, de a fogai mégsem jönnek elő. Majd jövőhéten kérünk a Bölcsődalolós nénitől vmi fogelőcsalogató mondókát.

ez+az

Néhány napja sétáltunk Borsóval és Márti mamával, majd csatlakozott hozzánk Apisz is. A fagyizó felé vettük az irányt, és minden felnőtt kapott egy adag nyalnivalót. Persze Borsó majd kijött a babakocsiból, hogy ki ne maradjon a buliból. Én adtam neki a fagyimból egy-egy szájhoz érintős adagot, de ezen Márti mama nagyon felháborodott, hogy azt nem lehet. Elszaladt, és mikor visszajött hozott Borsinak kiflit. Drágám úgy ette, mint vmi égi mannát. Figyeltük, hogy nagyobb darabot ne harapjon le belőle, és amikor megunta szépen el lehetett venni tőle. Este még a pelusában is kiflimorzsák voltak :) Azóta van, hogy uzsonnára kiflit adok neki és azzal jól elvan, persze már nem olyan könnyű elvenni tőle, de egy kis krémtúró azért bejön, mint figyelemelterelő.
Szóval már nagyfiú, kiflit eszik meg krémtúrót, joghurtot meg túrót. Mivel nincs a családban semmiféle ételallergia (na ez meg is látszik) remélem neki sem fog gondot okozni a tej és kenyérféleségek bevezetése.



Hétvégén vettünk neki egy új autósülést, mert az első ilyen hordozóját már kinőtte, amit még ajándékba kaptunk a KRIO Intézettől, amiért velük szerződtünk köldökzsinórvér fagyasztásra.
Ami pedig a legjobb, hogy már van az ülésnek új tulajdonosa, az egyik baráti családba kb. 2 hónap múlva születik egy fiúcska és ő kapja meg. Nagyon jó érzés továbbadni a kinőtt dolgokat.
Ma voltunk Bölcsődal foglalkozáson a közösségi házban. Nem volt vmi nagy durranás, ha kapok 2 napot (és nem kell gitároznom) jobban, érdekfeszítőbben összepakolok 45 percet 0-3 éves gyerekeknek a nyilván sokkal szegényesebb repertoáromból, mint ez a nőszemély. Az már csak a jéghegy csúcsa volt, hogy harmadjára jártunk ott, hogy részt vegyünk ezen a foglalkozáson, és még ma is háromnegyed órával kezdődött később, mint ahogyan meg volt hirdetve. Én ezen nagyon felháborodok, biztosan azért mert még túlságosan élnek bennem a munkában töltött napok emlékei. Kati és Maja lazábban vették a csúszást, Borsót pedig örülök, hogy ébren tudtam tartani. Talán ez is közrejátszik a rossz megítélésben, éppen ezért adunk neki még esélyt jövő héten hétfőn.
Tegnap este ellátogattam a GEKKO honlapjára és sokkal tetszetősebb foglalkozásokkal csábítanak. A természet anya oszthatott volna az anyai ösztönök és az ilyesmik mellé egy kicsit kevesebb lustaságot a kismamáknak (pici képzavar, vagy mi :)), ugyanis HÉV-eznünk kellene Borsóval a legközelebbi GEKKÓBA. Persze mehetnénk autóval is, mert autó van, már aktuális autósülés Borsónak is, jogosítvány is, de ez már egy másik lusta történet.
Majd Apisszal még átbeszéljük.