Történések

Csütörtökön Apisz itthonról dolgozott, mert próba volt a cégnél, hogy katasztrófa esetén otthonról is tudnak-e működni. Nagyon szupi nap volt, sokmindent tudtam csinálni így, hogy Apisz besegített a Borsófelügyeletbe. Volt a konyhának egy szeglete amire már nagyon ráfért a sikamika, és a hűtőtakarítás sem várhatott tovább. Aztán sétáltunk, közben pedig bevásároltunk. Végre lefagyasztottam egy csirkemellét, turmixolva jégkockatartóba.
Pénteken felkerekedtünk és Vállajra utaztunk, meglátogattuk mamát & papát. Nagyon gyorsan eltelt az egész hétvége. Szinte kipakolni se volt érkezésünk, máris zsúfoltunk mindent vissza a kocsiba. Persze 3*annyi mindent, mert ugye hoztuk az ellátmányt is. Úgymint krumpli, padlizsán, körtebefőttek, tojás, töltött káposzta, alma stb.stb. Alig bírtuk magunk mögött becsukni a kocsiajtót, hogy minden benn maradjon.
Szombaton azért anyával elmentünk a kedvenc szalkai turinkba kicsit kikapcsolódni :) Alig, hogy belépek máris jön az eladó nőci és kezembe nyomja a nyáron ott elvesztett napszemüvegemet.
Eddig hétpecsétes titok volt, hogy elhagytam, mert anyát nagyon bántotta a dolog. A szemüveget ugyanis nagyon drágán vettem, de ez már vagy 5 éve volt. Lelkemre kötötte, hogy vegyek magamnak másikat. Szót is fogadtam, és az első alkalommal vettem egyet, így most van kettő. Persze ez is csak a szerencse műve, mert az újat is elhagytam, kb 1 óra múlva ahogy megkerült a régi, de aztán megtaláltam :) Ennyit a szemüveg incidensről.
Olyan szuper pizsamákat szereztem Borsónak, hogy elájulok. Este már fel is veszi.
Szombaton éjszaka Borsó szórakoztatott minket, úgy hajnali 2-től fél 5-ig. Teljesen el vagyunk szokva az éjszakai műsoroktól, nehezen is viseltük. Azóta sem értjük mi lehetett a baj, egyik teóriánk sem állja meg a helyét.
Vasárnap Apisz egyszuszra lenyomta a Vállaj-Bp. távlságot, mert ugyi féltünk, ha kinyitjuk az ajtót vmi elgurul. Hazaérve a szomszédság tájékoztat minket, hogy lemaradtunk a nagy műsorról, miszerint a szerencsétlen szomszédasszonyunkra rátörték a lakását a tűzoltók. Állítólag a tetőről ereszkedtek le és az ablakon tudtak csak bemenni. A lakásban pedig alig találták meg az asszonyt, mert bebújt vmi szekrénybe. A rendőrök lezárták a lakást és a mentősök pedig kórházba vitték, ahogy Árpi fogalmaz a Vicc Osztályra (mentős szleng). Pontosan nem tudom melyik osztályt érti ezen, de hátha bekommenteli nekünk.
Sajnálom szegényt, de mi itt szenvedő alanyok voltunk, hallgattuk az ordibálását, meg időnként lekapcsolta a villanyóránkat stb. és most lemaradtunk a nagy hatósági intézkedésről.
Na de térjünk át a mai napra. Nem mentünk ma Bölcsődalolni, mert nem volt kedvünk. Olyan nemjó ez az időpont. Borsónak főztem ebédet, úgy fal, mint egy kis falógép. Jár keze lába, úgy követeli a következő falatot. Ami persze simán lecsúszik, mert jó pépes, alig bírom a tempót.
A többi foga meg egyszerűen nem akar kibújni, hogy nyugodt szívvel adhatnám neki a darabos kaját. Már ketten is rákérdeztek, hogy kapja-e a Vigantol olajat, és igen kapja, de a fogai mégsem jönnek elő. Majd jövőhéten kérünk a Bölcsődalolós nénitől vmi fogelőcsalogató mondókát.