Megszületett

Ott tartottam, hogy egy évvel ezelőtt hétfő volt. Pontban nyolckor lekísértek a szülőszobára. Apa is bejött. Kötöttek be infúziót meg, előkészítettek a műtétre. Aztán sokáig nem történt semmi. Egyik szülésznő megkérdezte, hogy szóltam-e az orvosomnak, hogy jöjjön ma be műtétre?
Mert még nincs itt és soha nem szokott késni. Persze, hogy nem szóltam, nem is gondoltam, hogy nekem kellene szólni ez ügyben :)
Mondták akkor majd ők szólnak neki. Kisvártatva megjelent a doki, lihegve az ágyamnál. Eldobott mindent és jött...
Pikk-pakk a műtőben voltam, és kaptam a gerincérzéstelenítést, először egy medikustól, de az nem sikerült, úgyhogy az altatóorvos megszúrt még egyszer. Ő már ügyesebb volt, és máris kiterülve feküdtem a műtőasztalon. Nagyon kedves volt mindenki, az altatóorvos végig simogatta a fejemet és beszélt hozzám. Mondta, hogy mi történik éppen. Aztán hirtelen mindenki a gyomromra tehénkedett, mert Borsi nem akart kijönni.
Nagy nehezen kicsalogatták és már vitték is a készenlétben várakozó gyermekorvoshoz. Éppen kezdtem kétségbe esni, hogy miért nem hallom, hogy sír, de ekkor nyílt a műtőajtó és már hallottam is :) Mondta az altatóorvos, hogy hangszigetelt a műtő. A nőgyógyászom megköszönte a személyzetnek az együttműködést és hallottam amint azt mondja, hogy: - Ez könnyebb volt, mint gondoltam! Na egyből feleztem a hálapénzt.
Egyszer csak megjelent a szülésznő Borsival. A fejemhez hozta, és olyan közel tartotta, hogy tudtam neki puszit adni. Olyan nagyon hihetetlen volt, hogy ő az én babám.
Aztán az un őrzőbe toltak, és este felhozták hozzám Borsit és kettesbe is hagytak vele majd fél órát. Hát az vmi csúcs érzés volt. Olyan békés, nyugodt volt és érezhetően nagyon figyelt minden szavamra. Gyönyörűséges.
Másnap reggel áthelyeztek a gyermekágyra és péntekig ott dekkoltunk. Na az borzalmas pár nap volt. Undorító körülmények, utálatos személyzet, labilis lelki állapot. Brrrr
De a lényeg, hogy pénteken hazajöttünk és már 3-an voltunk, azóta is vagyunk, nagy boldogságban.
Ez édesapám kedvenc képe, a hazaérkezésünkről:

terhespatológia

Ma 1 éve, az ügyeletes orvos a viziten közölte velem, hogy hétfőn reggel (01.12-én) császármetszéssel, megszületik Borsi.
Gyorsan körbetelefonáltam mindenkit a hírrel. Anyukám ahogy meghallotta a telefonba, hogy mit mondok, nem is válaszolt csak, elkezdett kiabálni a munkahelyén lévőknek, hogy: Hétfőn már nekem is lesz unokám! :D
Aztán jött a harc saját magammal, hogy hétvégére jöjjek-e haza vagy sem. Végül meggyőztem magam, hogy maradok inkább.
Semmi különös nem történt hétvégén, csak információkat gyűjtöttem, hogy mikor kezdődik a műtét, ki fogja végezni, stb. stb.
Elsőnek voltam aznap kiírva, és a saját orvosomnak. Dr Timmermann Gábor, akinek erről fogalma sem volt.

terhespatológia

Ma, dél körül áthelyeztek a terhespatológiára.
Hajnalban és este CTG-n figyeljük Borsi szívhangját.
Megismerkedem a szobatársaim problémáival, részletesen.
Az ágyamon alig bírok feküdni, és nagyon nyikorog.
Apa, reggel munka előtt, és este munka után mindig bejön hozzám. Viszi a listákat, hogy mit szerezzen be és hozza másnap reggel a pakkot.
Összebarátkozom az Adjuk a bankot blog szerzőtársával.

CTG

Éppen ma egy éve indultam az első CTG vizsgálatra a Klinikákra. Előtte valamikor Kati elmondta, hogy pontosan mi, hogyan fog történni, és megemlítette, hogy megmérik a vérnyomásomat. Na akkor már gondoltam, hogy nem fog simán lezajlani ez a dolog. Úgy is volt. Vmi óriási vérnyomást mértek, és nem volt orvos, aki aláírta volna, hogy hazamehetek. Pillanatok alatt a szülőszobán találtam magam, ahol vérnyomásmérőt és CTG kötöttek rám, marékszámra kaptam a vérnyomáscsökkentőket, és vagy három orvos is megvizsgált. A vérnyomásomon kívül semmi baj nem volt, de miután sikerült lenyomniuk, sem engedtek haza. Megfigyelés alatt tartottak egész nap. A CTG-vel sokszor meggyűlt a bajuk, mert Borsi jött ment a pocakomban és állandóan igazgatni kellett, hogy jól tudják követni a szívhangját. Amikor Apisz bejött, együtt hallgattuk Borsi szívhangját, és próbáltuk az érzékelőt rakosgatni.