Drága kicsi fiam, a beszédet továbbra sem erőlteti. A jelbeszéde ezzel szemben ragyogó. Simán megkérdezi mutogatva, hogy esik-e az eső. Amikor pedig arról van szó, hogy megyünk megnézni a pónilovakat, gond nélkül elmutogatja, hogy, ok, de ő nem ül fel rá, csak megsimogatja.
Az akarata egyre nő nő, és mi Apájával már alig alig bírjuk lenyomni. Egy pelenkacsere, fél óra könyörgés, hogy cseréljük ki, negyed óra gondolkodás sírás a kiságyban, és aztán másfél perc alatt kicseréljük.
A déli alvásokat egyre nehezebben veszi be a gyomra, pedig nagyon álmos látszik rajta. Összehordok már neki fűt, fát, virágot, hogy miért érdemes lefeküdni, de nem használ semmi.
Ma is vagy 20 percig nyomtam neki a rizsát, és végül azzal hódítottam meg amitől legkevésbé vártam. :)
Délután jön a mama-papa, fúú szupi örül, majd kibújik a bőréből, de nem elég jó. Megyünk a DM-be veszünk nyalókát, fúúú ez is nagyon szuper, de nem elég. A többire már nem is emlékszem miket hordtam össze, de már más nem jutott eszembe és mondtam neki, hogy emlékszik milyen jót játszottunk délelőtt, na olyan többet nem lesz ha nem alszik egy kicsit.
Végre célba találtam, erre már ugrott is ki az etetőszékből és nyikkanás nélkül aludott el. Persze azt még leszögezte, hogy nagyot nem alszik, csak kicsit, természetesen mutogatva.
Ráadásul most még beteg is. Megint folyik az orra és köhög, még csiribirire sem tudtunk menni tegnap, még nekem is hiányzott pedig.
A betegeskedése egyik csúcsnapján, hajnali három órakor ébredt fel, legközelebb, de. 11 órakor sikerült letenni aludni. Apával felváltva aludtunk még 2-2 órát, de ettől függetlenül két napig nem tudtuk merre van az előre.
2 hete voltunk Vállajon, az udvarról be sem akart jönni. Hajnal 6-kor kelt és egyenesen pizsamában mezítláb elindult az udvarra. Egész nap füvet szedett a tyúkoknak :) motorozott, homokozott, focizott. Mindent összeevett amit talált, aztán meg hányt.
Bejegyzések
9 éve
