Szegény Borsimnak, nagyon-nagyon folyik az orra, de nagyon. Az a szerencse, hogy nem dugul azért be, de egy-egy alvás után alig bírjuk tisztára pucolni az arcát. Ma levittem már drnénihez, kapott egy orrcseppet, és 2 nap múlva kell várni a javulást.
Hétvégén rekord mennyiségű pzs fogyott nálunk. Apa allergiás vmire, amitől állandóan trombitál, én Borsival betegeskedem, és fújunk-fújunk rendületlenül. A szívást nem nagyon viseli. Odafekszik meg minden, de amikor szívnám, akkor vége a világnak és menekülőre fogja. Szegénykémet le kell fogni.
A dokinál is le kellett fogni. Nem bírja még a vizsgálatokat sem elviselni, már viszlátot integet amikor belépünk a rendelőbe. A matricát is heves fejmozdulatokkal utasította vissza.
Amíg a dokinő benézett a fülébe, komplett torna gyakorlatra volt szükség.
-Anyuka üljön le, az ölében a gyerekkel. A lába közé vegye a két lábát, majd egyik kezével fogja le a 2 kezét, és ezután a másik kezével fogja le a fejét, hogy ne tudjon mozogni.
Na mindegy lényeg, hogy ezen is túl vagyunk, megkaptuk a gyógyszerünket és várjuk a gyógyulást.
A két alsó szemfoga kibújt Borsinak, valószínűleg ettől is szenved mostanában.
Végre megtanult bólogatni, és lelkesen gyakorolja is ha vmire igen a válasza. Nagyon cuki, ahogy teljes koncentrációval bebólint :)
Elkezdte mondogatni, hogy anya anya, de most az apjának is ezt mondogatja, ő pedig rendíthetetlenül javítja ki : - Apa vagyok!
No, és már ha kutyát látunk, boldogan mondja: -vau, vau :)