ebéd

Olyan jót ebédeltünk Borsival. Közeli kifőzdéből egyszer apa nagyon finom borsólevest hozott és azóta néha odamegyünk ebédért. (Ma voltunk másodjára :)) Menüt kértünk, csontleves volt és párolt vörös káposzta, főtt krumplival és sült hús. A leves nem adtam Borsinak, mert nagyon sós volt és porból főzött. Viszont a második nagyon finom volt, úgy ízlett neki, hogy csak csuda. Élvezettel ette a káposztát is.
Úgy zajlanak az ebédek, mintha olvasta volna a kézikönyvet. Szépen elfogadja, hogy etessem majd amikor már félig-meddig jóllakott, átkéri a kanalat és a tányért, onnantól kezdve ő a főnök és repül is minden összevissza, de néha a szájába is. Ha elege van az egészből mindent lesöpör a tálcáról a földre és lehet vinni aludni.
Miközben mentünk az ebédért 2 kisfiút is láttunk akik az anyukájuk mellett sétáltak. Mindketten összenéztek Borsival, és mondtak neki pár szót. Én meg magyaráztam neki, hogy ő is sétálhatna, ha nem sírna mindig. Hagytam neki egy kis időt, hogy átgondolja, majd mielőtt hazaértünk volna kivettem. Fogni kellett ugyan a kezét végig, de szépen sétált mellettem. A liftbe ki és beszállás pedig már segítség nélkül ment, majd amikor kinyitottam a bejárati ajtót nagy boldogan masírozott be.
Ha megint esik a hó, lemegyünk kettesbe szánkózni is, hátha arra is rá tudom venni ;)