tejföl

Vacsora. Töltött káposzta. A fiúk már a megterített asztal mellett ülnek, én még matatok a konyhában.
Ekkor Apisz:
-Hozd már lécci a másik tejfölt is, mert ez nem lesz elég.
-ok! keresem hűtőszerte, nincs.
-Lent van valahol.
-Én nem látom sehol, biztosan hoztál?
-Persze, odaadtam a gyereknek, hogy adja neked, hogy tedd a hűtőbe.
-Én nem emlékszem, biztosan nem kaptam meg, máshol lesz.
Körülnézek a konyhában, a gyerek kedvenc helyein, nincs sehol.
-Az nagyon ciki lesz ha olyan helyről kerül elő, ahová a gyerek nem tehette.
Eszünk.
Közben a szemünk jár, kihajolok a tálalószekrény hozzám közelebbi ajtajához belesek, nincs. Kisvártatva Apisz is kihajol a saját ajtajához, beles, nincs.
Befejezzük az evést, lepakolok, közben kérdezem:
-A kukában megnézted?
-Meg, de nem túrtam fel.
Én feltúrom, nincs.
Már a nappaliban keresgélünk, szennyes tartó, könyvespolc, nincs.
-Apisz biztosan vettél tejfölt.
Kissé megsértődve:
-Persze, határozottan emlékszem, hogy a gyerek kezébe adtam, hogy adja neked, hogy tedd a hűtőbe.
-Nem értem akkor hol lehet?! Megvan a blokk?
Nagyon megsértődve:
-Gondolom a pénztárcámban van.
Én nem keresem elő, lapítok. Egyszer csak, már nem hagyja nyugodni Apiszt sem, és előveszi a blokkot.
-Én vagyok a hülye, nem is vettem tejfölt!
- :D :D :D
- :D :D :D

Mentségére legyen mondva, nagyon rossz napja volt szegény Apiszunknak!