távkapcs

Borsi nagyon szereti piszkálni a tv gombjait. Általában bekapcsolja, és szétteszi a kezét, hogy na csináljunk vmit, hogy ne legyen hangyás a kép. Távirányítóval kell mahinálni ilyenkor. El is kezdtem keresni, közben meg kérdezgettem tőle, hogy hol van a távirányító nem találom. Egy ideig szemmel követett, majd nagy széles mozdulattal elindult a szennyes tartó felé. Lepötckölte róla a ruháskosarat és elkezdte kirámolni a ruhákat. De csak jelzés értékkel, mert aztán otthagyott, hogy ennyi segítség után már biztosan megtalálom. Jól le kellett ásni a szennyes mélyére, de ott voltak a távkapcsok. Én mondom ez a gyerek napról-napra okosabb lesz!

A héten történt

Megkaptam a 24 órás vérnyomásmérőt. Nulla türelemmel viseltem az iciripiciri kellemetlenséget amivel járt. éjszakára le is vettem, így aztán a drnő azt találta mondani, hogy adtunk a kakának egy pofont. Most mérhetem 2 hétig éjszaka és hajnalban a vérnyomásomat meg mindig ha eszembe jut, és aztán a kis naplóval a hónom alatt, hajnali fél8 ra kell visszamennem hozzá, soron kívül, hogy beállítsa a gyógyszereimet. Gratulálok anyuka! Persze a nagy hidegbe, hóesésbe buszoztam 2 napig rendületlenül. Ami egyébként nem is volt olyan szörnyű :)
Tegnap aztán végre eljutottam fodrászhoz is, reggel nem is értettem ki néz vissza a tükörből.
Vágás, festés, melír. A vörös melírből semmi nem látszik, csak szikrázó napsütésben, ha vki nagyon alaposan megfigyeli. A szőke melírt pedig elfelejtette beletenni a fodrász. Ez is egy jó kör volt.
Sebaj, végre péntek van.
Borsi napról-napra okosabb. Délelőtt ha álmos már, rángatja is a hintát ahol szokott szunyókálni fél órát. Ha nyújtok neki vmit, hogy vigye oda apának, egyből elveszi és viszi is, szépen apa kezibe. (Naná, hisz az apja a mindene.) Egyebeket is megért már, és ha éppen van kedve meg is teszi, amit kérünk tőle.
Apájával olyat játszanak, hogy apa hangosan szagolgatja őt, közben csikizi az orrával. Kedvencünk amikor ezt ő leutánozza. Olyan édes pofit vág amikor szaglászik. Remélem valamikor sikerül lefényképezni.
A karácsonyra kapott motorjára, önállóan fel és leszáll. Van, hogy nem a kormány felé néz, na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy boldog ha sikerül felülnie.
Tegnap túrós tésztával kínáltuk, de nem ízlett neki. Ez az első kaja, amit nem fogad el. Hurrá ilyen is van, már éppen aggódtam...

Értelmi fejlődés

Felfedezte az l betűt, keresett hozzá egy szót és most ezt mondogatja: lúdlúdlúdlúd, az l betűn van a hangsúly de teljesen érthetően mondogatja. Ugyanakkor a pápápá-val teljesen felhagyott, csak az integetés maradt meg belőle.
Úgy figyelem, hogy kezd a finom mozgása is kialakulni. Eddig is tanítgattuk összeilleszteni a játékait, de tudtuk még korai. Tegnap azonban már sikerült utánoznia. Egy kislabdát beletett egy műanyag pohárba, amibe pont belefért. Többször egymás után és nagyon nagyon boldog volt, hogy sikerült. A 2 karikából álló bohócot is egymásra tudja már rakni. Persze azért még nagyon kell koncentrálnia, de nagyon látványos fejlődés egy hétvége alatt.
Mindezen produktumok az alvás rovására mentek, mert este fél 10-kor sikerült álomba nyöszörögnie magát és ma reggel már 5 órakkor igényelte a társaságot.
De sebaj, most alszik, apának meg volt ideje bőven a reggeli készülődéshez.
MA minden erőmmel azon leszek, hogy levideózzam a lúdlúdlúd-ot. Nem könnyű feladat, mert amint meglátja a kezemben a szerkezetet, máris eldob mindent és terminátor módjára megszerzi, de legalábbis akarja.