A héten történt

Megkaptam a 24 órás vérnyomásmérőt. Nulla türelemmel viseltem az iciripiciri kellemetlenséget amivel járt. éjszakára le is vettem, így aztán a drnő azt találta mondani, hogy adtunk a kakának egy pofont. Most mérhetem 2 hétig éjszaka és hajnalban a vérnyomásomat meg mindig ha eszembe jut, és aztán a kis naplóval a hónom alatt, hajnali fél8 ra kell visszamennem hozzá, soron kívül, hogy beállítsa a gyógyszereimet. Gratulálok anyuka! Persze a nagy hidegbe, hóesésbe buszoztam 2 napig rendületlenül. Ami egyébként nem is volt olyan szörnyű :)
Tegnap aztán végre eljutottam fodrászhoz is, reggel nem is értettem ki néz vissza a tükörből.
Vágás, festés, melír. A vörös melírből semmi nem látszik, csak szikrázó napsütésben, ha vki nagyon alaposan megfigyeli. A szőke melírt pedig elfelejtette beletenni a fodrász. Ez is egy jó kör volt.
Sebaj, végre péntek van.
Borsi napról-napra okosabb. Délelőtt ha álmos már, rángatja is a hintát ahol szokott szunyókálni fél órát. Ha nyújtok neki vmit, hogy vigye oda apának, egyből elveszi és viszi is, szépen apa kezibe. (Naná, hisz az apja a mindene.) Egyebeket is megért már, és ha éppen van kedve meg is teszi, amit kérünk tőle.
Apájával olyat játszanak, hogy apa hangosan szagolgatja őt, közben csikizi az orrával. Kedvencünk amikor ezt ő leutánozza. Olyan édes pofit vág amikor szaglászik. Remélem valamikor sikerül lefényképezni.
A karácsonyra kapott motorjára, önállóan fel és leszáll. Van, hogy nem a kormány felé néz, na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy boldog ha sikerül felülnie.
Tegnap túrós tésztával kínáltuk, de nem ízlett neki. Ez az első kaja, amit nem fogad el. Hurrá ilyen is van, már éppen aggódtam...