1 éves státusz

Hivatalos 1 éves adatok: Súly:10.820g, és 80 cm
Szerdán voltunk az 1 éves státusz vizsgálaton. Borsó drágám nagyon kiborult, éhes és álmos volt.Nem is hitték el, hogy ugyanazt a gyerkőcöt hoztam, akit mindig szoktam...3-an fogtuk le hogy a drnéni meg tudja hallgatni.
Viszont kezdődik egy újabb adag, védőoltás mizéria. Mit adassunk be neki és mit ne. 15 hónaposan és 18 hónaposan kap szurikat.

A mai nap

Nehezen indultunk be reggel. Korán kelt, de aztán mire összeszedtük magunkat apával, megtalálta a cumiját és visszaaludt. Reggelijét termoszba betettük. Vártunk.
Szóval nyüszis volt a korai ébredés miatt, egészen addig amíg 9-től fél 10-ig nem aludta ki magát. Ezalatt apa elment bevásárolni a tortához és az ebédhez valókat. Délben ebéd és Borsi elaludt. Gyorsan összeraktuk a tortát, be a sütőbe és ebédeltünk mi is. Éppen lecsúszott az utolsó falat, és az egy éves már ébren is volt. 1 órát aludt csak, és megint tiszta nyűg volt. Elmentünk sétálni, közben beváltottuk a kétszáz forintosainkat, mert eljött az ideje az új fényképezőnek.
Éppen hazaértünk és már csöngettek is, egy bácsi hozott Borsókának 100 darab színes labdát.
Innentől kezdve felgyorsultak az események :D
A többit beszéljék el a képek:

ez épp, nem ma készült...:)

a torta,amiről nem mertem levenni a formát, nehogy szétessen

de azért finomjááátékés pihenőés jááátéka buli a kádban is folytatódott

Sok-sok boldog szülinapot, egészségben, boldogságban!!!!

ui: a gyertyát nem elfújta, hanem a kezével megmarkolta a lángot és ennyi. Úgy megijedtünk, erre ő is megijedt, de aztán nem volt semmi gond. A kis fakír.

Megszületett

Ott tartottam, hogy egy évvel ezelőtt hétfő volt. Pontban nyolckor lekísértek a szülőszobára. Apa is bejött. Kötöttek be infúziót meg, előkészítettek a műtétre. Aztán sokáig nem történt semmi. Egyik szülésznő megkérdezte, hogy szóltam-e az orvosomnak, hogy jöjjön ma be műtétre?
Mert még nincs itt és soha nem szokott késni. Persze, hogy nem szóltam, nem is gondoltam, hogy nekem kellene szólni ez ügyben :)
Mondták akkor majd ők szólnak neki. Kisvártatva megjelent a doki, lihegve az ágyamnál. Eldobott mindent és jött...
Pikk-pakk a műtőben voltam, és kaptam a gerincérzéstelenítést, először egy medikustól, de az nem sikerült, úgyhogy az altatóorvos megszúrt még egyszer. Ő már ügyesebb volt, és máris kiterülve feküdtem a műtőasztalon. Nagyon kedves volt mindenki, az altatóorvos végig simogatta a fejemet és beszélt hozzám. Mondta, hogy mi történik éppen. Aztán hirtelen mindenki a gyomromra tehénkedett, mert Borsi nem akart kijönni.
Nagy nehezen kicsalogatták és már vitték is a készenlétben várakozó gyermekorvoshoz. Éppen kezdtem kétségbe esni, hogy miért nem hallom, hogy sír, de ekkor nyílt a műtőajtó és már hallottam is :) Mondta az altatóorvos, hogy hangszigetelt a műtő. A nőgyógyászom megköszönte a személyzetnek az együttműködést és hallottam amint azt mondja, hogy: - Ez könnyebb volt, mint gondoltam! Na egyből feleztem a hálapénzt.
Egyszer csak megjelent a szülésznő Borsival. A fejemhez hozta, és olyan közel tartotta, hogy tudtam neki puszit adni. Olyan nagyon hihetetlen volt, hogy ő az én babám.
Aztán az un őrzőbe toltak, és este felhozták hozzám Borsit és kettesbe is hagytak vele majd fél órát. Hát az vmi csúcs érzés volt. Olyan békés, nyugodt volt és érezhetően nagyon figyelt minden szavamra. Gyönyörűséges.
Másnap reggel áthelyeztek a gyermekágyra és péntekig ott dekkoltunk. Na az borzalmas pár nap volt. Undorító körülmények, utálatos személyzet, labilis lelki állapot. Brrrr
De a lényeg, hogy pénteken hazajöttünk és már 3-an voltunk, azóta is vagyunk, nagy boldogságban.
Ez édesapám kedvenc képe, a hazaérkezésünkről:

Az első születésnap

Boldog születésnapot Kisfiam! Kívánjuk neked apával, hogy legyen olyan boldog életed, mint amilyen nekünk van, különösen azóta amióta Te megszülettél! Nagyon szeretünk!

kukta működésben

Felavattuk ma a kuktát, olyan értelemben is, hogy elkészült benne az első bableves, méghozzá savanyú káposztával. Alig egy órára beáztatott babot, kezdtünk el főzni benne, amikor úgy gondoltuk, hogy elég, levettük a tűzről és vártunk ameddig kinyithatóvá válik az edény. Megvizsgáltuk a babot még kemény volt, ezért újra alágyújtottunk. Másodjára apa ment, de ő már nem várt hanem a hideg víz alá tartotta az edényt, hogy gyorsabban lehűljön, de valahogyan meglazult a teteje, és kicsapott a forró bablevesgőz és lé. Persze, hogy leforrázta magát, és rohant a kádba. Hideg vizet engedett a lábaira. Borsi is a fürdőben termett, és roppantul élvezte a helyzetet, mindenfélét elkezdett a kádba dobálni az apjának. Én közben indultam felmosni, de a felmosó vödör is felkeltette az érdeklődését és azt is teledobálta mindenfélével. Na szóval volt nagy felfordulás. Mivel apának nem lett túl nagy baja végül is jó móka volt. Amikor elkészült a leves, Borsi is mindenképpen meg akarta kóstolni. Nem lehetett mással elterelni a figyelmét, a kedvenc puffasztott kukoricáját is egyetlen mozdulattal vágta a földhöz. Hát jó gondoltam úgysem fog neki ízleni, és tettem a tányérjára pár szem babot kettétörve. Mit ne mondjak imádta. Bepuszilta pillanat alatt. Apja fia. Most azon izgulok, hogy éjszaka ne ébresszék őt fel a szelek. :D

terhespatológia

Ma 1 éve, az ügyeletes orvos a viziten közölte velem, hogy hétfőn reggel (01.12-én) császármetszéssel, megszületik Borsi.
Gyorsan körbetelefonáltam mindenkit a hírrel. Anyukám ahogy meghallotta a telefonba, hogy mit mondok, nem is válaszolt csak, elkezdett kiabálni a munkahelyén lévőknek, hogy: Hétfőn már nekem is lesz unokám! :D
Aztán jött a harc saját magammal, hogy hétvégére jöjjek-e haza vagy sem. Végül meggyőztem magam, hogy maradok inkább.
Semmi különös nem történt hétvégén, csak információkat gyűjtöttem, hogy mikor kezdődik a műtét, ki fogja végezni, stb. stb.
Elsőnek voltam aznap kiírva, és a saját orvosomnak. Dr Timmermann Gábor, akinek erről fogalma sem volt.

terhespatológia

Ma, dél körül áthelyeztek a terhespatológiára.
Hajnalban és este CTG-n figyeljük Borsi szívhangját.
Megismerkedem a szobatársaim problémáival, részletesen.
Az ágyamon alig bírok feküdni, és nagyon nyikorog.
Apa, reggel munka előtt, és este munka után mindig bejön hozzám. Viszi a listákat, hogy mit szerezzen be és hozza másnap reggel a pakkot.
Összebarátkozom az Adjuk a bankot blog szerzőtársával.

CTG

Éppen ma egy éve indultam az első CTG vizsgálatra a Klinikákra. Előtte valamikor Kati elmondta, hogy pontosan mi, hogyan fog történni, és megemlítette, hogy megmérik a vérnyomásomat. Na akkor már gondoltam, hogy nem fog simán lezajlani ez a dolog. Úgy is volt. Vmi óriási vérnyomást mértek, és nem volt orvos, aki aláírta volna, hogy hazamehetek. Pillanatok alatt a szülőszobán találtam magam, ahol vérnyomásmérőt és CTG kötöttek rám, marékszámra kaptam a vérnyomáscsökkentőket, és vagy három orvos is megvizsgált. A vérnyomásomon kívül semmi baj nem volt, de miután sikerült lenyomniuk, sem engedtek haza. Megfigyelés alatt tartottak egész nap. A CTG-vel sokszor meggyűlt a bajuk, mert Borsi jött ment a pocakomban és állandóan igazgatni kellett, hogy jól tudják követni a szívhangját. Amikor Apisz bejött, együtt hallgattuk Borsi szívhangját, és próbáltuk az érzékelőt rakosgatni.

Adjuk a bankot

Elindítottam az új blogomat, ami igazából nem csak az enyém, hanem van egy szerzőtársam, méghozzá egy banki jogász.
Legyetek kritikusaink, olvasóink, kérdezőink, reméljük tudunk majd hasznosat is mondani.
Nagyon várjuk a hozzászólásokat:Itt

Citrom

Ma is, mint minden reggel együtt reggeliztünk. Volt az asztalon egy félbevágott citrom, és miután Borsi már jóllakott és a vajas kenyér kockákat csak a földre dobálta, odaadtam neki az egyik félig kifacsart citromfelet, hogy szórakozzon vele ameddig mi is befejezzük a reggelit.
Az első két kóstolás után vágta a fancsali képeket, de aztán úgy ette, mintha bizony édes lenne.
Próbáltam elvenni, de nem engedte el, aztán végül kicsúszott a kezéből és így sikerült elvenni tőle.
Mindent megeszik ez a gyerek :D