egymondatosak

Borsó, ma először, reggel amikor felébredtem, átkérezkedett az én ölembe az apjáéból. Alig akartam elhinni.

Szombaton jön anyukám. Úgy látszik ahol a szükség ott a segítség, mert nagyon rossz hetem volt. Eléggé idegbeteg voltam szerdán és csütörtökön. Kati és Maja pont mind a két napon átjöttek meglátogatni minket. Pedig 1 kezemen, na jó kettőn, meg tudom számolni hányszor voltunk egymásnál amióta Borsi megszületett. Aztán meg anya is rászánta magát az útra még ha csak 1 napot marad akkor is, nagyon jó lesz. Szóval ahol a szükség, ott a segítség.

Kati ma SMS-t írt a Télapónak. Megőrülök, dehát haladni kell a korral :D

Borsi újra a hintában tud elaludni. Egyébként csak sír sír a kiságyban elalvásig. Mondjuk pont tegnap este nem sírt. Nem értem én ezt...

Egyre több lépést tesz meg, eddigi csúcs 7 lépés, de magától még nem áll fel, mindig kapaszkodnia kell valamibe. Addig állítólag nem fog menni a járás sem, ameddig az önálló felállás nincs begyakorolva. Az egyensúly miatt.