Karácsony

Őrizd a percet, mert ami eljön, az el is múlik*, így járt a karácsony is. És itt most próbálom megőrizni:
Megsütöttem első zserbómat, és mondhatom kiváló lett :) egyebet viszont nem is kellett sütnöm főznöm, mert Márti mama szállította a komplett karácsonyi menüt. Halászlé, töltött káposzta, rántott hal, kocsonya, húsleves.
A húsleves Borsinak is nagyon ízlett, nem győztük kanalazni a levét a szájába.
Ami viszont a lényeg, azt hiszem ki lehet jelenti, hogy Borsi jár.
Beszéltem a védő néninkkel az ünnep előtt és elpanaszoltam neki, hogy nem áll fel Borsi egyedül csak ha van kapaszkodó. Megnyugtatott, hogy nem probléma, majd hozza magával ha megtalálja az egyensúlyát. Így is lett, most már simán feláll a szoba közepén és jár. Ha elesik is csak ritkán megy tovább mászva, inkább feláll újra és úgy folytatja útját. Hurrá hurrá
Rengeteg sok ajándékot kapott, épp ezért az kívánom, hogy soha rosszabb karácsonyod ne legyen kisfiam. Az egyik ajándékát csak ma, fürdés előtt bontotta ki, mert annyi volt, hogy már megunta pár napra :D
Megbocsájtható ez a tumultus az első karácsonyán, azt hiszem.
A napirendünk teljesen megváltozott amióta apa itthon van. Megszűnt az ebéd utáni alvás, helyette van egy délelőtt, kb. délig, és van egy délutáni 4-től, kb. 6-ig. Ennek ellenére 8-kor már alszik és a lényeg reggel 7-ig. Hurrá hurrá
Holnap jön Eci mama! Hurrá hurrá


* persze, hogy megkaptam a Napfogyatkozást :) is, meg egy kuktát apától.
-Ha 5 órakor jut eszedbe, hogy bablevest főzz nekem, akkor is készen legyél vele 6-ra mire hazaérek!
- hihihi-hahaha

11 hónapos

Egyre több lépést tesz meg önállóan, de ott a bökkenő, hogy nem áll fel kapaszkodás nélkül, és még csak nem is próbálkozik. Olyan egyértelmű, hogy ha fel akar állni akkor, odamászik vmihez vagy vkihez és kapaszkodva feláll. Próbáltuk hétvégén tanítani, hogy mit kellene csinálni, de nem nagyon értette és őszintén mi se nagyon tudjuk, hogy kellene ezt megtanítani. Szerdán megyünk védőnénihez majd tőle megkérdezzük hátha mond vmi jó 5letet.
Márti mama nyomban védelmébe vette Borsit amikor mondtam neki, hogy nem áll fel magában:
- Kapaszkodás nélkül még egy felnőttnek is nehéz felállni! :D
Ezen annyit vihogok azóta is, azt gondolom a nagyszülőknek éppen ez, és így van dolguk, unoka ügyben.

Amúgy ma megint hajnali negyed 5-kor ébredt. A villannyal már stroboszkópozik, nem csak simán felkapcsolja, és sír nagyon sír.
Fél 8-kor aludt vissza negyed 10-ig, majd ebéd után háromnegyed óra alvás csak. Délután a babakocsiban 1 óra, séta alatt és nyitott ablaknál a szobájában.
Amikor felébredt fergeteges jókedve volt, csak felhúztuk a szemöldökünk, vagy megráztuk a hajunkat, majd kidurrant úgy kacagott.
Most meg már alszik újból, remélem legalább 6-ig.

Ma rápróbált a szekrény azon polcára, amiről eddig azt hittük, hogy nem éri el. Nos már eléri, simán lepakol a széléről. Most mindent beljebb toltunk, tűzoltás jelleggel. Nő, mint a gomba. Még van 1 hónapja aztán lassul a növekedés üteme, mintha tudná belead mindent apait, anyait, de főleg apait. :)

egymondatosak

Borsó, ma először, reggel amikor felébredtem, átkérezkedett az én ölembe az apjáéból. Alig akartam elhinni.

Szombaton jön anyukám. Úgy látszik ahol a szükség ott a segítség, mert nagyon rossz hetem volt. Eléggé idegbeteg voltam szerdán és csütörtökön. Kati és Maja pont mind a két napon átjöttek meglátogatni minket. Pedig 1 kezemen, na jó kettőn, meg tudom számolni hányszor voltunk egymásnál amióta Borsi megszületett. Aztán meg anya is rászánta magát az útra még ha csak 1 napot marad akkor is, nagyon jó lesz. Szóval ahol a szükség, ott a segítség.

Kati ma SMS-t írt a Télapónak. Megőrülök, dehát haladni kell a korral :D

Borsi újra a hintában tud elaludni. Egyébként csak sír sír a kiságyban elalvásig. Mondjuk pont tegnap este nem sírt. Nem értem én ezt...

Egyre több lépést tesz meg, eddigi csúcs 7 lépés, de magától még nem áll fel, mindig kapaszkodnia kell valamibe. Addig állítólag nem fog menni a járás sem, ameddig az önálló felállás nincs begyakorolva. Az egyensúly miatt.

fogról fogra

Hétvégén a Zazziban voltunk süteményt beszerezni, Solymáron. Amikor megérkeztünk kiszálltam az autóból és megbotlottam, ennek következtében úgy elharaptam a nyelvem, hogy még. Dőlt a vér és jól el is zsibbadt. Persze beszartam, hogy nem fogom érezni az ízeket, de az azért zavartalanul működött. :D

Sajnos nem sikerül a mi, és Borsó étrendjét közelíteni egymáshoz. Volt hétvégén káposztás tészta, de a tésztát nem lehetett egyszerűen szétfőzni úgy ahogyan én kigondoltam, úgyhogy nem mertem odaadni Borsinak. Vasárnap pedig paradicsomleves, sült karaj és krumplipüré volt, de ezt sem tudtam nyugodt szívvel odaadni neki, mert a hús nagyon száraz volt, -mert én így szeretem :)-. A krumplipürét megkapta csirkemellével, de ez is száraz volt nem nagyon csúszott neki. Egy kis forraltvízzel próbáltam hígítani, de addigra már elment tőle a kedve. A paradicsomlevest pedig még tökéletesíteni kell, mielőtt ő megkapja. Ez volt az első próbálkozás.

Borsinak van ugye 2 egész és 2 fél foga, de ennek ellenére, úgy tudja csikorgatni, hogy apának áll a szőr a hátán :), persze én is csikorgatom egy kicsit ilyenkor. Olyan jó szövetségese lenni :D
Szerintem már nemsokára kikandikál a felső, jobb és bal kettes fogacska is, mert nagyon fehér duzzadt ott az íny.

Már rendeltem egy adag karácsonyi ajándékot, és néhány lakó már kirakta az ablakba a karácsonyi világítást. A cipősdoboz akció 2009-re szánt cipős dobozt már kiválasztottam (apa 46-os cipős dobozai közül) szépen be is csomagoltam, már csak el kell dönteni, hogy milyen korú kisfiúnak készítünk össze ajándékot, és jól meg kell tömni.

Az esti alvások kezdenek visszazökkenni a régi kerékvágásba. Már nincs sírás, ha mégis max 1 perc, aztán álomba ringatja magát.

Vettünk Borsinak egy Cicco járássegítőt a Vaterán. Szépen letisztogattam alkohollal majd sima vízzel, és nagyon örülünk neki azóta is. Túl azon, hogy járássegítőként nem nagyon használja egyenlőre, minden más funkciójával nagyon jól eljátszik, sőt a formabedobó része miatt sokáig forgalomban lesz.

Erről jut eszembe az is, hogy már 1-2 lépést megy önállóan Őborsósága. Apró lépések, de mégiscsak lépések:). Vagy nagyon rákoncentráll és elengedi a kapaszkodót, de ilyenkor általában hívogatjuk magunkhoz, és elrötyögi az egészet, és a második lépés inkább már vetődés, vagy nem figyel oda hanem annyira meg akar szerezni vmit, hogy elindul. A kis remegőláb technikus. :)