NándiLilypie Kids Birthday tickers

2012. január 11., szerda

2. és 3. nap

Kő kemény ez a beszoktatás.
Nagy szerencse, hogy már régóta hallgatom Kati történeteit a Óvónénikről és a dadusnéniről.
Nem is tudom, hogy egy vadidegennek engedtem-e volna, hogy  letépje ma rólam Nándót és bevigye a csoportba. Szegénykém nagyon ordított, félt, hogy hányni fog. Megmutattam neki, hogy a kisvécébe, bár még nem pisilt, nem kakilt, de azért nyugodtan belehányhat ha úgy érzi.
Végül nem hányt, de pisilt. Szuper, túl vagyunk az első ott pisilésen. Ráül a kisvécére, nem akart állva pisilni. Aztán ordítva bevitte Éva néni a csoportba, én meg mentem a szokásos helyre sírni. Fél 11-re mentem érte, büszkén mutatta, hogy mandarin van a szájában, mert ő bizony eszik ám gyümölcsöt. Aztán Éva nénivel megmutatták, hogy miket nyomdáztak ma. Engedte, hogy felvegye meg minden. A dadus néni is mesélte, hogy barátkoznak már, bár még elküldte, amikor odajött hozzánk : - Menjél innen!  jáj, de örömmel mutogatta, hogy nézzem meg mennyi gyerek van bent a csoportba és, hogy éppen tornáznak, de ő csak nézte őket :)
Tegnap még csak azt mondogatta, hogy sírtam anya. Itt álltam és sírtam. Aztán bementem játszani :)
Szóval azt hiszem vágják már az Óvó nénik, hogy békén kell őt hagyni, és majd magától megy ha elérkezettnek látja az időt.
Így volt Csiri-birin is. Unszolásra semmit, de semmit nem csinált.
Ma reggel annyira, de annyira éreztem, hogyha egy kicsit is megingok abban, hogy márpedig ott kell maradjon egy kis időre, akkor vége nincstovább, elvesztettem a csatát, a háboruval együtt.
Borzalmas nehéz volt tartani magamat, de ott lüktetett az agyamban a tudat, hogy ő is pontosan tudja, hogy már csak nagyon vékony a határ és mindjárt beadom a derekam.... időben vette el Éva néni.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz, és, hogy én ezt majd csinálni is fogom, pedig csinálom már 3 napja. Majd belehalok 8-10:30-ig, de utána meg olyan büszke vagyok magunkra. Olyan jó érzés érte menni, mint valami kábítószer, elönti az embert a boldogság, ahogy repül felé a gyerek és meséli, hadarja az élményeit. Csüng a nyakába és szorítja és örül - Anya szeretlek, nagyon szeretlek!
Én is nagyon szeretlek kisfiam! Meggyőződésem, hogy nagyon fogod szeretni az ovit, és tudom, hogy ketten majd szépen lassan, beszokunk oda.



2 megjegyzés:

  1. kitartás! menni fog, megszokjátok mindketten! csak egy kis idő kérdése :) de ne érezze/lássa rajtad, hogy mennyire megvisel ez az egész. csak hogy milyen büszke vagy rá, amiért ilyen ügyes! :)))

    VálaszTörlés
  2. Húdeismerős :). És a rohanok a gyerekért, szinte szárnyalok érzés is. Még eltart majd egy ideig sztem, míg mindketten megszokjátok, Arián is még mostanság is szeretne néha itthonmaradni, ugyanakkor nagyon jól érzi bent magát. Hú, de olyan fura, hogy más vigyáz a gyerekre, nem? :) De el kell fogadni, hogy halad az élet. Na, ezt most kinek mondom? :)

    VálaszTörlés