Kis Drágám nagyon okos. Kettőig számol, de csak a kettőt tudja kimondani - tötttö, és mutatja is.
A liftből ha kiszállunk ő mindig benn akar maradni egy kicsit egyedül és kéri, hogy csukjam be az ajtót, aztán kikopog, én kinyitom és akkor jön ki. Mindig mondom neki, hogy csak egyszer, mert mások is várják a liftet. Mostanra már ő mutatja, hogy egy, a mutatóujját felemelve. Aztán jön a tötttö :)
Vasárnap alvás után, fél óra leforgása alatt kikészített minket Borsi és persze ő is kikészült.
Apája kihozta a szobájából, leülnek a kanapéra. Azonnal észreveszi a reggeli tejét, a polcon rohan, hogy kivigye a konyhába. Apja félreérti azt hiszi inni akar belőle, nem engedi neki elvenni. Borzalmasan megsértődik Borsi sír, üvöltve vigasztalhatatlanul. Nagy nehezen megnyugszik, kihozza a konyhába, feláll a fellépőre, adok neki egy kókuszkockát éppen elkészültem vele. Szépen eszegeti, közben szörpit kortyolgat. Egyszercsak zuhan a földre teljes testhosszal. Kb. fél méterre pakolásztam tőle, arra jutott időm, hogy a lábam a feje alá tegyem így a fejbeverést egy 10-es skálán, mondjuk tompítottam 6-ra. Megint sírás ordítva, vigasztalhatatlanul. Apája rohan ki a konyhába mindketten sírunk, valahogy megnyugodunk nagy sokára. Amint ez bekövetkezik Borsi fiamnak eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen sütizett, úgyhogy azon nyomban felnyúl a konyhapultra egy sütiért. Ezzel a lendülettel az egész tálcát magára húzza, és minden a földön landol. Úgy megijedt, hogy sír, ordítva. Én próbálom nyugtatgatni, hogy nincs semmi baj ne sírjon, de csak rohan az apjához, aki mellesleg oszta őt, hogy miért csinálta ezt, és miért nem fogad szót, nézze meg hogy néz ki a konyha, oda a süti, anya egész délután dolgozott vele. Ez nem számít csak apa, apa, apa és mindenhol lehullik róla egy kis kókuszreszelék.
Leszoktattam a cumisüvegből való ivásról, már ami ateát, szörpit illeti, a tej reggel és este még cumiból iható. Ez összesen fél lépést jelent, mert bár pohárból iszik, de szívószállal. Nagyon élvezi és én is.
Járunk keddenként Csiribiri tornára. Talán már említettem, hogy Borsi erősen megfigyelő szerepben tetszeleg a foglalkozásokon. Ma a foglalkozást tartó Barbi néni, próbálta rávenni, egy gyakorlatra, de nagyon határozottan elutasította Borsi. Mivel kitartó volt 2* sikerült rávennie a kb 8 alkalomból, hogy csinálja meg a gyakorlatot. Aztán megjegyezte, hogy a leendő feleségének nagyon nehéz dolga lesz ha kedvére akar majd tenni :D Amikor másodjára megcsinálta amit kellett már az egész csoport tapsolt, mert mindenki lélegzet visszafojtva várta, hogy mi lesz. Mert látszott a szemén, hogy meg fogja csinálni, de nem tudtuk mennyi ideig kell még biztatni. Huncut nagyon huncut.
Szombaton a Hajógyári szigeten voltunk. Volt ott egy póniló, és jópénzért szekérrel körbe vitt a szigeten. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Nándi mennyire odavolt érte. Ha engedtük volna simán odamegy és megsimókázza. Leguggolt tőle egy méterre és nagy áhítattal nézte. Jó kis játszótér van a szigeten, de az igazi élmény az óriáscsúzdák, azonban az még pár év.
Ébredésnél van egy új szokása, mégpedig az, hogy kivágja az ajtaját, majd visszafekszik, mintha mi sem történt volna. Van hogy még vissza is alszik utána. Ezzel akar jelezni, hogy szeretne inkább nyitott ajtónál aludni?!
A mandarinevést a múlt héten sajátította el az eddig narancsfilén nevelkedő kisfiam. Kiszívta a levet a kis cikkekből és a többit kiköpte. Kb.3 mandarin meggyötrése után rájött, hogy mi a szitu, és azóta nagyon szereti, főleg, mert pucolni is tudja.
Közben persze a Csiribiri tora nem maradhat el, félszemmel követi az eseményeket a tv-ben.
Bejegyzések
