szavakban

Szóval megérkeztünk, Borsi kiakadt mindenkitől, sírt nagyon, és bújt az apjába. Megkaptuk, hogy nem visszük elégszer idegen emberek közé. Először zokon vettem, de aztán rájöttem, hogy a világon semmi értelme nincs.
Mikor megbarátkozott mindenkivel és mindennel már jól elütötte az időt az idegen terep megismerésével. A magasabb küszöbökben vagy 2* elesett, de aztán mintha vmi radar lett volna a lábában, olyan ügyesen lépte át őket, pedig egyáltalán nem néz a lába elé.
A disznóvágáson szerencsésen túlettünk, pedig nagyon féltünk tőle, hogy mi lesz. Általában 2 db 2 mázsás disznót vágunk, most meg egy másfél mázsás volt csak az áldozat. Mondhatom új gyakorlat volt csak. Persze hús sem lett sok, már csak azért sem, mert az összes sonkát meghagytuk füstölésre. Húsvétra készen lesz, azt ígérte Jani papa. Akkor megyünk megint.

Sajnos apának azóta nagyon fáj a dereka, semmi gyógyszer, semmi kenőcs nem használ neki. Éppen csütörtökön megy üzemorvoshoz, ott majd előhozakodik a bajaival, hátha vmi értelmes szakorvost sikerül kifognia valahol.