kész vagyok

A héten negyedjére hordom ki a konyhából a mikrót, a kávéfőzőt, a poharakat egyebeket.
Az asztalos egyszerűen képtelen végre befejezni a barkácsolást.
Hétfőn és kedden este 8-ig derékig jártunk a forgácsban, a lépcsőházban és az ebédlőben is.
Igaz hétfőn csak a gardrobe szekrényt csinálták, de tervezve volt a konyha is, de odáig már nem jutottak. Szerdai napot lemondta az asztalos és nem jött. Viszont voltak az üvegesek felragasztották az üveget. Ma kettőre várom az asztalost, de borítékolom, hogy nem fog végezni. Egy hosszú listával várom, hogy ne maradjon ki semmi, picit szétszórt a pali.
Mindezekkel együtt úgy érezzük Apával ez lesz AZ a konyha :), amit kifundáltunk magunknak.
Muci tegnap reggel 9-kor belázasodott, kapott egy adag gyógyszert, és estig bírta is. Aztán megint felszökött a láza, úgyhogy gyógyszerrel tettük le aludni. Ma nincs már láza, remélem így is marad. Folyik az orra és nagy ritkán köhög és tüsszent egyet-egyet.
Motorral járunk le a játszótérre, teljesen rájött magától, hogy hogyan kell vele haladni. Egyenlőre még nem száguldozik úgy vele, mint egyesek, de ha az Apájára gondolok lehet, hogy soha nem is fog ;) csak megfontoltan, lassan.
Megtanult puszikat osztani, de csak úgy a levegőbe cuppantgat, ha vki az arcára kap az már nagy szó. Viszont összeköti a pá-pával is már, és ha vkinek integet (mindenkinek) akkor a puszikat is dobja hozzá. A szomszédos iskola óriás kukája rengeteg pusziküldésben részesült a minap. Alig bírom elterelni a figyelmét a kukákról, ha pedig a kukásautó is felbukkan Mucinál se kép se hang. Már a lakásban is azonosítja a hangját és akkor nincs maradásunk.
Szombaton megyünk Vállajra. Végre a házba intézték az Internetet, mi pedig viszünk hozzá egy jó kis masinát. Nagyon szorítunk, hogy legyen elég türelme Jani papának és Eci mamának rájönni a mikéntre, és akkor gyakrabban láthatják majd Mucit.